2011. február 11., 09:492011. február 11., 09:49
E ház küszöbén átnyújtotta zokniját Kis Béla 1963 szeptemberében a nagyszerű Jurij Gagarinnak, megmentvén a megfázástól a szocializmus dicsőséges győzelmének hírnökét. Na ilyet se pipáltam még. Te ezt érted? Kérdezzük meg az urat, azt hiszem, helybéli. Elnézést, fel tudna világosítani minket e táblával kapcsolatban? Maguk biztos nyaralni jöttek, csókolom a kis kezét. Hát már hogyne tudnék felvilágosítást adni, a Béla bácsi, teccik tudni, ennek a kis falunak a büszkesége. Olyan nekünk ő, mint annak idején a kommunistáknak a munka hősei, már ha teccik érteni.
Hát úgy volt az, kérem, hogy abban a megtiszteltetésben volt része ennek a kis erdélyi falucskának, hogy Gagarin is megfordult itten, mégpedig személyesen, 1963 őszén. És hát errefelé már szeptember táján bebőröznek a tócsák, Gagarin meg a nagy fehér munkaruhájával nem szokta meg a hideget, ha érti mire gondolok. Állítólag a környéken barangolt, és még a bakancsa is beázott neki, úgyhogy nagyon átfagyott, mire visszaért a faluba, a Béla bácsi meg látva, hogy nagyon sántikál szegény, nekiadta a legvastagabb zokniját. Gagarin meg, azt beszélik, magyarul köszönte meg az öreg figyelmességét, még Bajkonurba is meghívta, csak az öreg nem tudott elmenni a zsábája miatt. Meg is halt szegény nem sokkal utána, a házát meg kibővítették, és megnyitották benne ezt a kis fogadót. De emléktáblát állítottunk neki, sőt egy emlékszoba is be van rendezve. Tessenek csak jönni, nézzék meg. Erre fáradjanak, itt mindjárt az első ajtó jobbra. Na kérem, hát ezt a szobát mindenki meg szokta nézni, egyesek évente visszajárnak. Itt van kérem a Béla bácsi mozsdótála, a beretvája, a szalonnavágó bicskája, a fejszéje. Ez meg itt egy pont olyan zokni, amilyet Gagarinnak is adott. Itt pedig üveggel letakarva a Béla bácsi utolsó ebédje látható. Félig emésztett tárkonyos bableves vereshagymával. A tisztiorvos kanalazta ki a gyomrából a boncolás során. Emlékszem én jól, amikor gyerek voltam, mennyit mesélt Béla bácsi az emlékezetes találkozásról. Hogy mennyire meg volt ő illetődve, amikor rájött, hogy az a csepp fickó éppen Jurij. Mert hát, teccik tudni, Gagarin az ilyen kis bagolyköpet ember volt. Egy hatvan se. Pedig azt képzelnénk róla, hogy nagy volt és délceg. Egy festmény is készült a híres találkozásról, a falu festője, a Jóska Pista készítette, csak sajnos bent égett egy tűzvész során a festővel együtt. Pedig igazán szép volt, én láttam a saját szememmel. Gagarin a szebbik munkaruhájában van, még az a nagy akváriumszerű sisak is a fejébe van húzva, Béla bácsi meg lovon ül. Onnan nyújtja le a jobb kezével a zoknit a muszkának, a baljában meg ott van a háromkötetes Petőfi-öszszes. Szóval szép volt na. Most már megyek én, csókolom a kezit, de ha még valamire kíváncsiak, szóljanak nyugodtan.
Kedves ember volt, látszik, hogy tényleg büszke a Béla bácsijukra. De ez a Béla bácsi is szerencsés egy szerzet volt, egy pár zoknijába került, hogy híres legyen. Mások meg hiába kínlódnak egész életükben. Nézd, azt írja itt, hogy ez a Kis Béla asztalosmester volt. Itt van néhány szerszáma is. Itt meg a tányérja, reggelire a híg tojást szerette. Itt vannak a gyerekei fényképei, két fiú és egy lány. A feleségét Máriának hívták. Minden vasárnap elment a templomba, itt a Bibliája. Volt két lova. És egy kutyája. Minden évben saját pálinkát főzött.
Amúgy te tudod, hogy ki volt ez a Gagarin?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok