2010. december 29., 10:042010. december 29., 10:04
Mégis iszonyúan nehéznek, kiábrándítónak tűnt az esztendő, melynek a lezárására készülünk. Olyan időszak után következett ugyanis, amikor minden arra jogosított fel, hogy többet reméljünk. A rendszerváltás utáni években a közérzetünket az határozta meg, hogy a kommunista rendszer minden öröksége összeomlik, semmi sem működik már, ami régen működött, megszűnnek a munkahelyek, nem jár az autóbusz, nem takarítják le a havat az útról. Az új évezredben azonban Románia a gazdasági növekedés útjára tért, és a növekedés, melyet eleinte csak a statisztikusok észleltek, pár éve az életszínvonalon is nagyot lendített. 2005-ben, 2006-ban arra gondolhatott az ember, hogy Románia látványosan kitör az elmaradottságból. Afféle kelet-európai kis tigrisként fogják majd emlegetni. A nyolcszázalékos gazdasági növekedés azt az illúziót keltette, hogy a fejlődésnek nincs határa. Szinte már-már nem érte meg külföldre menni dolgozni. Ha az ember a veszteglő gyurcsányi Magyarországra tekintett, már-már kezdett büszke lenni a román állampolgárságára. 2009-ben inkább csak beszéltünk a gazdasági válságról, az igazi csapást az idei év hozta. Ekkor derült ki, hogy a korábban biztonságosnak tűnő állami állások sem azok immár, hogy a negyedével, harmadával csökkentett fizetés nem elég a megélhetéshez. A legnagyobb kiábrándulást az az általános érzés hozta, hogy az ország voltaképpen nem a gazdasági válságba, hanem a vezetők hozzá nem értésébe bukott bele.
A választott vezetőkbe, a demokrácia önszabályozó képességébe vetett hit szenvedte a legsúlyosabb csorbát ebben az esztendőben. A lelkesedés, a bizalom légköre fagyott meg, és ez talán a legsúlyosabb hozadék. Ma a többség borúlátón tekint a jövőre, úgy gondolja, hogy a 2010-es év is átmeneti volt a 2009-es és a 2011-es között. Ami jön, az még kiábrándítóbb lesz.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.