2010. szeptember 27., 10:412010. szeptember 27., 10:41
Erre a görög értőn bólogat, s azt mondja, ja, másfél millió kisebbség, s ennek fele tömbben, hát akkor biztos autonóm tartományban élek. Küzdünk érte, hazudom szemrebbenés nélkül, mint ahogy azt is szemérmetlenül eltúlzom, hogy minálunk hat hónapig tart a tél, és mínusz húsz fokban didergünk.
A görög adószedő ezután nevetve és kétkedve ingatja a fejét, amikor mondom, hogy látogasson meg, ha felénk jár. Majd ő is megnyílik, s elmondja, nem értik a görögöket, akik a válság miatt kárhoztatják őket, szemükre vetik pazarlásukat, az azóta megvont tizennegyedik fizetést és nyugdíjt. A görögöknek ennyi kell, szögezi le, majd ujjain számolja, hogy mi nélkül nem tud megélni egy görög: saját ház, tengerparti ház, autó és kishajó.
Mert a görög, ha már nem bírja például az adószedést, nekivág a tengernek, horgászik, elmélkedik, majd kiköt a hatezer sziget valamelyikén, parázson megsüti a kifogott zsákmányt s melléje a pitát, kaktuszfügét szakít desszertnek, s megissza a saját borát. S ezen nem volt mit vitatni, mert ha valaki tud élni, azzal az ember nem száll vitába, csak csodálja, s irigyli is persze, de ezért nem a másik a hibás. A görög adószedőt csak a román orvosnő tudta kizökkenteni nyugalmából, akinek gálánsan udvarolt, és aki cserébe jól kioktatta. Bukarest, Kárpátok, Fekete-tenger, csillogtatta a görög adószedő tudását. Bizony-bizony, bólogatott az orvosnő, onnan jöttek a görögök.
Az adószedő gyanútlanul nyugtázza, a hajózó, a kalmár görögök sokfelé eljutottak, és közülük sokan hazatértek, miután terjesztették a több ezer éves kultúrát. Nem, nem tiltakozik a román asszonyság, all of you, mondja nyomatékosan, minden görög onnan származik, csak akkor még trákoknak hívtak benneteket, és Romániában éltetek, majd átkeltetek a Dunán és letelepedtetek a Balkán-félszigetre. A görög alig érzékelhetően jött ki a sodrából, majd háromezer éves dokumentált történelme fölényével, háta mögött a demokrácia, a nyugati filozófia, a dráma, a politikatudomány, a matematika bölcsőjével, csak hümmögött, s végül úgy döntött, nem vitázik, inkább az újabb hódításra koncentrál.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.