A szabálykövetés dilemmái

A többnyire a jog útvesztőibe tévedt polémia arról szól, folytathatja-e a szervezet már most, az Európai Bizottság és az Európai Parlament döntése után a még hiányzó támogató szignók gyűjtését, vagy ez elhamarkodott – és akár az ügy szempontjából végzetes – lépés lenne. A folyamat követői bizonyára emlékeznek rá, hogy a polgári kezdeményezés május 7-én lezárult aláírásgyűjtése során sikerült összegyűjteni több mint egymillió EU-állampolgár támogató aláírását, hála az itthoni, erdélyi mozgósításnak, de az „otthoni”, anyaországi támogatásnak is. (Nagyot lendített az ügyön, hogy olyan, az egész nemzet által ismert és becsben tartott személyiségek vállalták az arcukkal a kezdeményezést, mint például Hosszú Katinka úszó).

Nem sikerült azonban teljesíteni az aláírások EU-tagállamok közötti eloszlására vonatkozó kritériumot, hiszen a szükséges hét helyett csak három EU-tagországban lépték át az illető tagországra megszabott érvényességi küszöböt. Ezért az – elsősorban a koronavírus-járvány által megakasztott – aláírásgyűjtés folytatására lenne szükség. Vincze Loránt, az RMDSZ EP-képviselője szerint az SZNT-nek mihamarabb folytatnia kel a gyűjtést, mert ennek immár semmi akadálya. Az Izsák Balázs vezette alakulat azonban úgy látja, hogy továbbra sincs jogalapja az aláírásgyűjtés folytatásának, mert az EB meghosszabbításról szóló határozatát az Európai Tanácsnak is el kell fogadnia.

Az ügy már csak azért is érdekes, mert mindenkinek igaza van bizonyos mértékben. Az uniós kormány, illetve a parlament határozata egyaránt arról szól, hogy meghosszabbítják az aláírásgyűjtést fél évvel, és ez akkor kezdődik, amikor a régi határidő lejárt. Márpedig ezek szerint az SZNT fél évéből máris eltelt másfél hónap úgy, hogy egyetlen aláírást nem gyűjtöttek. Eközben az EU-ban zajló 11 polgári kezdeményezés közül ötnek a járványidőszakban lejárt ugyan az aláírásgyűjtési határideje, most viszont hármat bárki aláírhat online. A nemzeti régiókról szólót azonban nem, mivel a kezdeményezők inaktiválták ennek a lehetőségét, és ugyanúgy ők újra is indíthatnák.

Vincze és Izsák homlokegyenest ellentmondó álláspontja valós dilemma arra vonatkozóan, hogy miként kell viszonyulni a helyzethez, a baj pedig az, hogy eközben az óra ketyeg, a hat hónap hamar eltelik. Ez a dilemma tulajdonképpen a szabály- és törvénytiszteletről, az ahhoz való viszonyulásról szól. Olyanhoz hasonlítható a jelenlegi helyzet, mint amikor a kereszteződésnél a jelzőlámpa piros fénye beragad, vagy a vasúti átkelőnél a vonat elhaladása ellenére továbbra is lent marad a félsorompó. Az autósok többsége ilyenkor ösztönösen megnyomja a gázpedált, kikerüli a sorompót, úgy gondolva, hogy indokolt a szabályoktól eltekinteni. Mások viszont úgy látják, hogy meg kell várni, amíg teljesülnek a törvényes, a szabályos útnak a feltételei.

Ennek kell most valahogy megfelelni, ezt a dilemmát kell feloldani az SZNT nemzeti régiókért elindított európai polgári kezdeményezése tekintetében. És nem ártana, ha a megoldáskeresés közösen zajlana, és a szervezők, valamint a polgári kezdeményezések ügyének európai parlamenti jelentéstevője nem egymásnak üzengetve, hanem egymással együttműködve próbálná tisztázni ezt az uniós szintű jogi feladványt. Kár lenne, ha ezen úszna el ez a Székelyföld szempontjából is fontos ügy.