2013. január 29., 20:252013. január 29., 20:25
Visszagondolva sok minden világossá válik iskolai előmenetelemmel kapcsolatban. Élénken él emlékeimben általános iskolai matematikatanárom kézírásának képe: mindig egy kis piros tintás tollal javította ki a rögtönzéseinket – az enyémen általában különösen sokat.
Csoda, hogy az idő múlásával egyre kevésbé konyítottam ehhez az egzakt tudományhoz? Hiszen elég volt ránéznem a kijavított zárthelyire, és a stressz-szintem máris kiütötte a plafont. Apámról nem is beszélve – láthatóan ő sem volt a legboldogabb, amikor a kijavított dolgozatokkal szembesült. Ha akkor tudtuk volna, amit ma már tudunk, és piros helyett zöld javításokkal lett volna tele a lap vagy a házi feladatos füzet, lefogadom, hogy dalolva vittem volna haza a rosszabbnál rosszabb jegyeket, és apám is optimistábban állt volna hozzá ebbéli fejlődésemhez, ami egyébként sosem következett be, de legalább nem stresszeltük volna magunkat miatta.
Javasolnám, hogy az oktatásban történő radikális változtatás mintájára az élet egyéb területein is vezessünk be optimistább színkódot. Engem például kifejezetten nyomaszt a téli hónapok szürkesége. Az unalmas színű aszfalt lehetne fűzöld, mint a rét, a hó pedig, mondjuk, bugyirózsaszín. A háziorvos már többször is állított ki nekem rózsaszín vényt – lám, az egészségügyben már felismerték a színterápia lényegét, hát persze, hogy azonnal enyhült az influenzám is, ahogy kézhez kaptam a cetlit. A Sebes-Körös téli trutyizöld színe egyenesen ronda: szerintem sokkal felemelőbb lenne, ha égszínkék festéket engednének bele – a halak és a vízügyi szakemberek stressz-szintje jelen pillanatban nem érdekel. Egyébként a legkedvesebb reakció a zöld golyóstoll bevezetésének a hírére az én gimnáziumi magyartanárnőmtől származott, akinek a véleményét az újsághír miatt kértem ki telefonon. Miután néhányszor visszakérdezte, hogy Orsika, tényleg komolyan mondja-e ezt az orbitális hülyeséget, kénytelen voltam azt is elmondani neki, hogy a tanügyminisztérium pszichológusai szerint a piros szín stresszeli a gyerekeket. Nevetéstől fuldokolva csak ennyit mondott: „De hát ez a lényeg!”
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.