2012. május 23., 11:532012. május 23., 11:53
Otthon, a belvárosban kizárólag kisboltokban vásároltunk, és nagy eseménynek számított egy-egy városszéli bevásárlóközpontba ellátogatni – odafelé egy-két villamos, busz, visszafelé taxi, már az utazás önmagában annyiba került, hogy a kínált kedvezmények és általában sokkal jobb árak ellenére is csak igazán nagy tételért érte meg ezeket a kiruccanásokat megejteni, egyébként a költségek ugyanakkorák lettek volna, mintha a sarki kisábécében vásároltunk volna be.
Itt, a tömbháznegyedben azonban szinte minden második hónapban megnyílik egy újabb pénznyelő – én így hívom, mert a hipermarketek tipikusan azok a helyek, ahová az ember belép a praktikusan kitalált bevásárlólistájával, és kijön egy olyan mennyiségű áruval, amit két lóval lehet csak hazavontatni, kenyér viszont nincs közte. Valójában már nem is tudom számon tartani, hol milyen nevű hipermarket nőtt ki a földből gombamód épp legutóbb, úgyhogy egy évvel ezelőtt is belenyugvással vettem tudomásul, hogy valahol a határ felé vezető úton, ki tudja, lakhelyemtől milyen messzeségben, jó hírű új hely nyílt.
Autóval arrafelé haladva néha-néha megjegyeztem magamnak, hogy városszéli lakásunktól nincs is olyan messze az új pénznyelő. Miután egy év elteltével végre arra is rávettem magam, hogy gyalog is meggyőződjek a földrajzi közelségről, ismét csak a régi igazságra leltem újabb bizonyítékot. Hiába megyek én kérem leveles tésztát, sonkát és dezodort venni, az eredmény egy málhás szamár módjára felpakolt férj, egy alig-alig hazacipekedés és temérdek elköltött pénz. Vesztemre néhány nagyon finom kenyérfajtára is rábukkantam, olyan barnára, ami sehol máshol nincs. Meg egészséges vagy mi a csuda.
Aki valaha volt már nő, az tudja, hogy ilyen esetben könnyű elhatározni, hogy ezután csakis ilyet eszem, semmi mást, és ha elfogy, istenbiza ugyanide fogok visszajönni, hogy ugyanilyet vásároljak. Nos, az elhatározás megtörtént, ám az, hogy mi lesz belőle valójában, még a jövő titka. Bármennyire is csábít ugyanis a barnább és egészségesebb étkezés perspektívája, ahogy telnek a napok s fogy a kenyér, egyre valószínűbbnek tartom, hogy legközelebb újabb egy év múlva lépek be a pénznyelőbe.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.