A magyarveszély-konteó

Az ugyanis már tényleg a szánalmas kategóriába tartozik, hogy amikor nyilvánvalóvá vált: a sajátjának vallott kormány kezéből kicsúszott az ellenőrzés a koronavírus-járvány fölött, ő ismételten csak a magyarellenes uszításban látta a kommunikációs kiutat. Mindez azt jelzi, hogy a kormány, Iohannis, illetve a szakértői és kommunikációs stábjuk már tényleg tehetetlenül állnak a helyzet előtt, és végleg kifogytak az ötletekből.

Az államfő néhány hónapon belül már másodszor állt elő azzal a nevetséges mesével, hogy a szociáldemokraták fű alatt autonómiát akartak adni a Székelyföldnek, amit azonban a kormányoldal és ő megakadályozott. Persze a román „igazságszolgáltatás” tevékenysége mellett bátran megléphette ezt is, hiszen első, április végi kirohanását az ügyészség úgy mismásolta el, hogy megállapította: gyűlöletbeszédnek számít ugyan, de nem uszítás, hogy azzal vádolta meg a magyarokat, rá akarják tenni a kezüket Erdélyre.

Ugyanezt a logikai bravúrt ismételte meg az az ügyész is, aki a Ki a magyarokkal az országból! jelszót „állítólagos magyarellenes rigmusként” határozta meg, és nem látta benne meg az uszítófaktort.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy Iohannisnak volt bőr a képén politikai döntésnek nevezni a diszkriminációellenes tanács által rá kirótt ötezer lejes pénzbírságról szóló határozatot, és megfellebbezni azt az illetékes bíróságon, majd ismét uszítani egyet. Elvégre ilyen előzmények után bízhat abban, hogy a bíróság is csatlakozik az ügyészségekhez, és a bírság eltörlésével legitimálja a magyarellenes hangulatkeltést.

Amúgy nem csupán szánalmas, hanem hátborzongató is, hogy miközben nem akarózik ezer alá csökkenni a napi fertőzések száma, és a kormányzati és egészségügyi illetékesek, illetve a hozzájuk hű médiumok folyamatosan kongatják a vészharangot, hogy egyre zsúfoltabbak a kórházak, egyre többen kerülnek súlyos állapotban intenzív osztályra, és egyre többen halnak bele a Covid–19 szövődményeibe, az ország első emberének csak annyira futja „ellenszerként”, hogy rövid időn belül ismét a magyarellenesség szításával próbálkozzon. Ezzel ugyanis nem csupán önmagáról állított ki rossz bizonyítványt, hanem kormányáról is.

Persze tudjuk: csak kampányfogásról van szó, amelynek a magyarok csupán amolyan járulékos áldozatai, a fő célpont a korábban Iohannis által elnökölt és jelenleg kisebbségben kormányzó liberálisok legfőbb riválisának számító szociáldemokraták lejáratása. Ám az, hogy 2020-ban a román állam amúgy nem is román származású feje, illetve a mögötte álló obskúrus körök még mindig a magyarkártya bevetését tartják az utolsó, mindent eldöntő csodafegyvernek, igencsak szomorú képet fest az országról. Manapság ugyanis ritka, hogy a politikusok csak úgy, spontánul nyilatkoznak meg ilyen horderejű témákban. Az ilyen kommunikációs fogásokat ugyanis általában saját használatra szánt közvélemény-kutatások előzik meg, amelyek során állampolgárok egy szűkebb csoportján tesztelik a lehetséges kampánykommunikációs stratégiákat. Amelyek iránt pedig a legfogékonyabbak a minta részeként kiválasztott emberek, azok jelentik majd a kommunikáció fő csapásirányait, hiszen azt mondják majd, amit az emberek az előzetes kutatások alapján a legkedvezőbben fogadnak.

Ha Iohannis újabb uszítási kísérlete is ilyen nyomán hangzott el, akkor valószínűsíthető, hogy a „vörös pestisnek” kikiáltott szociáldemokraták szapulása mellett a magyarellenesség is napirenden lesz az idei választási kampányokban az önkormányzati, majd a parlamenti megmérettetés előtt.

Sajátos bájt ad az ügynek, hogy miközben az elnök és a kormány tűzzel-vassal próbál küzdeni a koronavírust tagadó összeesküvés-elmélet ellen, Iohannis és körei teljes erőbedobással táplálnak egy másik konteót arról, hogy a magyarok el akarják venni Erdélyt. Persze a nem létező ellenség ellen mindig könnyebb hadjáratot, majd győzelmet hirdetni, mint hatékonyan fellépni egy valódi járvány ellen, és megvédeni a polgárok egészségét.

A választások eredménye annak is függvénye lesz, mennyire lehet a románok jelentős része számára oly kedves magyarozással elterelni a figyelmet a koronavírusról, a kormány járványkezelési ballépéseiről, az elmulasztott lélegeztetőgép-beszerzésekről, a román egészségügy sanyarú állapotáról, az iskolakezdés körüli bizonytalanságról. Hogy többen félnek-e a nem létező magyarveszélytől, mint a nagyon is létező és a kormány balfogásai miatt berobbant koronavírus-járványtól.