2013. február 19., 07:352013. február 19., 07:35
A címben beharangozott közleményt sajnos elfelejtették a levélhez csatolni, de kíváncsiságomban felmentem az önkormányzat honlapjára, hadd lám, miért is kellett volna egyáltalán nőnie a távhőárnak, hiszen nem emlékszem, hogy mostanában lett volna erről szó.
A közleményt háromszor is elolvastam, és végül – aki ismer, tudja, hogy sosem voltam jó matekből, itt meg mindenféle számsorokat meg százalékokat kellett értelmezni – rátaláltam a titok nyitjára. Nos kérem, arról van szó, hogy a közintézmények és a magáncégek közötti közismert PR-szakadék – tudniillik az, hogy a magáncégek a semmit is nagyszerűen el tudják adni nekünk, a közintézmény pedig legtöbbször a valódi eredményekről is képtelen beszámolni – Váradon tulajdonképpen megszűnt. A valós hír ugyanis nem az, hogy nem nőtt a gigakalória fogyasztói ára, hanem az, hogy nem csökkent.
A váradi hőerőművet működtető, önkormányzati tulajdonban lévő részvénytársaságnak ugyanis sikerült kieszközölnie, hogy csökkenthesse a hőenergia előállítási árát – ehhez egy országos hatóságtól kellett jóváhagyást kérnie, amit meg is kapott. A fogyasztói ár hagyományosan nem éri el a termelőit, mert a számlafizetésbe ilyen-olyan arányban az állam és a város is besegít. Az állami szubvenciót nemrég megvonták, maradt a városi, a kieső összeget pedig jórészt a lakosságra sózták, így tavalyelőtt valóban drágább lett a fűtés Váradon, legalábbis a lakosság számára. Most pedig annak örülhetünk, hogy a kialkudott árcsökkenés miatt a városnak az eddiginél harmadrésszel kisebb összeggel kell hozzájárulnia a lakások fűtéséhez – 30 lej helyett csak hússzal. A távhő olcsóbbá válásának tehát valójában csak az önkormányzat örülhet, mi pedig attól lehetünk boldogok, hogy nem nőnek a számláinkon megjelenő – egyébként amúgy is megterhelő – összegek. Egy szó mint száz, ha a városházi közlemény teljesen őszinte lett volna, a címe nem az lett volna, hogy nem drágul a fűtés, hanem hogy olcsóbb lesz – de nem nekünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok