2011. január 05., 10:062011. január 05., 10:06
A kormánypolitikát persze a Demokrata-Liberális Párton (PDL) belüli változások befolyásolják majd erőteljesebben. A PDL-nek olyan politikust kell az élre állítania, aki képes hitelesen szólni az ország népéhez, aki – ha csak részben is – képes visszaszerezni az Emil Boc pártelnöksége, kormányzása idején elillant bizalmat. Az erdélyi magyarság számára talán az RMDSZ-en belüli választás az izgalmasabb. Ennek a kimenetele ugyanis hosszabb távon is meghatározhatja, hogy milyen irányba halad a közösség, mekkora az érdekérvényesítő képessége. Noha az RMDSZ honlapján sorra jelennek meg a megyei szervezetek Kelemen Hunort támogató nyilatkozatai, a két eddig ismert jelölt kampánya mostanáig nem tette nyilvánvalóvá, hogy aki az egyik vagy másik jelöltet támogatja, voltaképpen mit is támogat. Így az emberi kvalitásoknál a kapcsolatrendszerekben rejlő különbségek válnak fontosabbakká. Ezen a területen ugyanis jelentős a különbség a két jelölt között. Talán Eckstein-Kovács Péter mutatott meg többet magából az elmúlt 21 évben. Ő ugyanis vállalta a véleményét a szövetségen belüli vitás kérdésekben. Akkor is, ha tetszett, akkor is, ha nem tetszett a szövetség vezetőinek. Ecksteint olyan politikusnak ismerte meg az erdélyi magyarság, akinek vannak gondolatai, és azt mondja, amit gondol. Akinek van arca. Kelemen Hunor annak ellenére is arctalan maradt, hogy fontosabbnál fontosabb tisztségeket bíztak rá az utóbbi időben. Megszólalásai olyanok voltak, mint a filmekben a rossz szinkron, nem talált a hang a képpel. Őt nézvén, hallgatván minduntalan arra terelődött az ember gondolata, vajon milyen lehet az eredeti változat; mit is üzen voltaképpen Markó Béla Kelemen Hunor révén. A leendő RMDSZ-elnöknek immár egy többpárti magyar rendszerben kell megnyernie, visszanyernie a közösség – Markó Béla elnöksége idején elillant – bizalmát. Akik gyógyíthatatlan betegnek gondolják az RMDSZ-t, és csakis az alternatíva felépítésében látják a megoldást, minden bizonnyal szívvel-lélekkel Kelemen Hunornak szurkolnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok