Vásár, alku nélkül

November végén Marosvásárhely főterén, a patinás Apollo épület előtt – amely többek között a maros megyei mozgássérültek egyesületének székhelye is – immár hat esztendeje megjelenik a mozgássérültek adventi pultja. Ez az egyik első jele annak a városban, hogy elkezdődik a téli ünnepekre való készülődés, az ajándékozás időszaka.

Változatos kínálat

Idén Szabó Gyulát találtuk a szép, érdekes dolgokkal megrakott asztal mögött. “Vásárolgatnak az emberek... november 29.-től árusítunk. Minden évben ingyen kapunk erre engedélyt. Benyújtjuk a kérvényt a polgármesteri hivatalhoz, ők pedig jóváhagyják. Tavalyhoz képest nem panaszkodhatunk, van forgalom. De olyan napok is akadnak, amikor semmi nem fogy” – mesélte a kerekes székben ülő Gyula. Körülbelül 6-7-en készítik az eladásra kínált tárgyakat: adventi koszorúkat, karácsonyi üdvözleteket, írásos varottasokat, karácsonyi témájú kerámiatárgyakat, ikebanát, horgolt angyalokat, kötött sálakat, zoknikat. Az írásos varottasok a Székely Irén keze munkáját dicsérik, az adventi koszorúkat Gyula és neje állítja elő. A kerámia tárgyakat Hegyi Orsolya formázza meg, majd szellemileg sérült lánytestvére végzi be a munkát. Motre Aurelia mozgássérült, a sárpataki szociális otthon lakója. Ő karácsonyi üdvözleteket gyárt, színes cérnából. Négy éve készíti a lapokat, a Mozgássérültek Egyesületénél tanulta a módszert. “Egy darab 4 lejbe kerül. Amennyit el tudok készíteni, azt mind eladom. Kelendő a karácsonyi üdvözlet”, meséli.

Jól jön a mellékjövedelem

Aurelia édesapja után örökös nyugdíjat kap. Ennek felét, 240 lejt visszatartják az otthonban. Jól jön a kis plusz kereset. Szabó Gyulától tudjuk, hogy a mozgássérültek általában kevés jövedelemhez jutnak, mindenkinél elkel a kiegészítés. Az ő nyugdíja 320 lej, a rokkantsegély 270 lej, tehát 570 a jövedelme. Azok, akik portékáikat, kezük munkájának az eredményét ilyenkor eladásra kínálják, körülbelül 1200-1300 lejt keresnek, de ez változó összeg. Van, akinek kevesebb a bevétele. Hajdú Miklósnak ezelőtt három évvel hangszálgyulladása volt, azóta nem tud hangosan beszélni, tehát ő nem mozgássérült, hanem – ha lehet ezt így kifejezni – hangsérült. Mielőtt megtörtént a baj, rendőr volt. Rendkívül ötletes tárgyakat készít apró fadarabkákból, más anyagokból, és általában 400 lej körül keres a karácsonyi tárgyak értékesítéséből.

Zilahi vásárlók

Marosvásárhelyen sokan azzal a céllal vásárolnak a Mozgássérültek Egyesületének a székhelye közelében elhelyezett pultról adventi koszorút, karácsonyi üdvözletet, hogy ezzel is segítsék a fogyatékkal élőket. Ezúttal – véletlenül – nem vásárhelyi vásárlókkal találkoztunk a főtéren, hanem zilahiakkal. Szántó Júlia és Oláh Mihály református lelkészek, Zilahon teljesítnek szolgálatot. Júlia marosvásárhelyi származású, gyakran jár haza. “Egyik évben még vásároltunk tőlük szép tárgyakat, és ismét eljöttünk, hogy hozzájáruljunk a bevételük gyarapításához”, tudtuk meg Júliától, aki azt is elmondta, hogy Zilahon nemigen volt hagyománya az adventi koszorúkészítésnek, de mióta Mihállyal ott szolgálnak, rávették a fiatalokat, hogy ilyesmit is készítsenek.

Meleg fészek a székhely

A Maros Megyei Mozgássérültek Egyesületének a székhelye nemcsak a fogyatékkal élőknek nyújt olykor lelki menedéket. Kiss Gizella meséli: “Én 1989-ben, 32 éves koromban betegnyugdíjba kerültem. Munka nélkül maradtam és nagyon elkeseredtem. Felhívott Bethlen Anikó, akiről tudjuk, hogy mozgássérült, és az ő alapítványa segíti ezeket az embereket. Nem tudom, honnan tudta meg a telefonszámomat, de megkérdezte, hgy nem akarom-e megtanulni a könyvkötészet? Így kerültem kapcsolatba a mozgássérültekkel. Családra találtam közöttük, hiszen itt szeretetet lehet adni és kapni. Kirándulok velük, részt veszek az ünnepi összejöveteleiken. A fiam is nagyon ideszokott. Segítem őket, amiben tudom, de én is sokat kapok tőlük.” Mikor búcsút vettünk az adventi koszorúkkal megrakott asztal mögött ülő Szabó Gyulától, további vásárlók nézegették érdeklődve a kirakott tárgyakat. Akik tudják, vagy rájönnek arra, hogy kiknek a munkáit árusítja a kerekes székben ülő férfi, általában gondolkozás és alkudozás nélkül vásárolnak. Bizonyára úgy érzik, hogy ezzel a gesztussal nemcsak pénzt, hanem valami egyebet is nyújtanak bajba jutott embertársaiknak.