Több mint 2600-an öltöttek népviseletet az Ezer Székely Leány Napján

Az előző évektől eltérően ezúttal a Szabadság téren kívül is gyülekeztek a résztvevők: a Csíki Játékszín előtt inkább lovasokat, szekereket és hintókat lehetett látni, a megyeháza előtt gyülekeztek a székely ruhás „utasok\", hogy szokás szerint közös tánccal köszöntsék a várost. Idén is a hagyományos elemekre, az imára, a népdalra, a néptáncra, a népviseletre és a népi mesterségekre helyezték a hangsúlyt a szervezők, a csíkszeredai önkormányzat, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány. Minden évben nagy attrakciót jelent a lovasok felvonulása. A népviseletben, huszárruhában székely és magyar zászlókat lengető legényeket, lányokat helyenként ujjongva fogadták. A Szék útján sok ház előtt már délelőtt fél tizenegytől kint álltak a kíváncsiskodók.

A kézművesek délelőtt tíz órától már kínálták termékeiket a csíksomlyói Nyeregben: fazekasok, fafaragók, népi hangszerkészítők, tűzzománcozók rakódtak ki. Lehetett népviseletet is vásárolni, nemcsak székely ruhát, hanem székit is. Idén is tartottak népimesterség-bemutatót: fafaragást, zsindelyhasítást, ostorfonást, szövést lehetett látni, kipróbálni. Az Árkosi Tájmúzeum „vándortárlattal\" lepte meg a Nyeregbe érkezőket: régi szenes vasalókból a történelmi Magyarország térképe volt kirakva. Emellett régi konyhai kellékeket, háztartási eszközöket lehetett látni, persze a múzeum tulajdonosa, Bálinth Zoltán a néprajzi tárgyakat nem eladásra kínálta, hanem csalogatónak szánta, ösztönözve az embereket, hogy látogassák meg a tájházát és a benne lévő értékes gyűjteményt.

A csíksomlyói kegytemplomban Sarlós Boldogasszony tiszteletére tartott szentmisét követően lassan megtelt a nyereg a Hármashalom oltár előtt. A megnyitót a tiszteletbeli házigazda, Csíkrákos polgármestere, Császár Attila kezdte, majd Urbán Erik ferences atya áldotta meg a jelenlévőket.
„Egy régi mondás úgy tartja, hogyha valakinek a külsejét szeretnéd teljes pompában bemutatni, akkor öltöztesd népviseletbe, ha pedig a belbecsének mélységét akarod megismerni, akkor hozd őt nehéz helyzetbe. Az 1920-as impériumváltást követően a székelység igen nehéz helyzetbe került. A gondviselés úgy rendezte, hogy belbecsünknek, lelkünk és hitünk mélységének a legjavára volt szükség, hogy ama nehéz időkben helytálljunk, itt maradjunk, megőrizzük nemzeti öntudatunkat. Minő érdekes huszárvágása az eleinknek, hogy 1931-ben, a nehéz időkben, amikor a belbecs alapköveire volt szükség, mégis a külcsín felmutatásához is fordultak. Felszólították az akkori fiatalokat, hogy értékeljék népviseletüket, egymáshoz való tartozásukat, ezáltal erősítsék egymást és a másikon keresztül önmagukat. Mondhatjuk, hogy sikert értek el\" – hangsúlyozta Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere.

Az egész napos program keretében 24 tánccsoport lépett színpadra. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes 15 órakor mutatta be előadását. A népszerű János vitéz című táncjátékuknak bizonyára most volt a legnépesebb közönsége, több ezren nézték meg a Petőfi Sándor meséjére, elbeszélő költeményére épülő produkciót. Évről évre több népviseletest számolnak össze az Ezer Székely Leány Napján: szombat estére 1726 viseletbe öltözött leányt, asszonyt és több mint 868 legényt, férfit regisztráltak a szervezők. A becslések szerint ennél többen lehettek a Nyeregben népviseletben, de voltak, akik nem vetették nyilvántartásba magukat. Az összegzés nyomán az is kiderült, hogy 147-en jöttek székely ruhában Csíkszentsimonról, ez a településnek több mint 4 százalékát jelenti, mivel ők vettek részt a legnagyobb arányban, a csíkrákosi gazdáktól ők vehetik át jövőre a stafétát, és persze ők kapták az esketőszékeket is.

Szőcs Lóránt