Teleki Sámuel kutatóra emlékeztek Marosvásárhelyen

Sáromberkéről indult és Sáromberkére tért vissza az a tudós Teleki Sámuel, akit Samuként szoktak emlegetni, hogy megkülönböztessék a könyvtáralapító kancellártól, dédnagyapjától, Teleki Sámueltől. Kubassek János, aki az 1980-as években végigjárta a Magyar Tudományos Afrika Expedíció tagjaként azt az utat, amit Telekiék is megtettek a 19. század végén, olyan virtuális utazásra invitálta a Teleki Tékában összegyűlt közönséget, amelyben a 19. századi és a 20. századi múlttal és a jelenlegi Afrikával ismerkedhettek meg.

Gróf Teleki Sámuel afrikai útja nem csupán vadászati kaland volt, annál sokkal több, hiszen ottjárta előtt a kontinens nagy része fehér folt volt a térképen – mutatott rá az előadó. A magyar gróf és az osztrák tengerészhadnagy, Ludwig von Höhnel 1887 februárjában 400 teherhordóval indult útnak Tanzániában, a Ruvu folyó mentén. Ehhez az úthoz nemcsak kitűnő fizikai erőnlétre volt szükség, de jó szervezőkészségre is, hiszen nemcsak a teherhordók között kellett fegyelmet tartani, de az út minden lépését pontosan megtervezni, hiszen életek múlhattak azon, ha valami nem megfelelően működött. Hasonlóképpen az 1987–88-as expedíció résztvevői számára sem volt kevésbé nehéz az út. Például egy éjjel az esőerdőben sátoroztak, és csak másnap tudták meg, hogy mekkora szerencséjük volt, hogy nem bántották őket a leopárdok.

Kubassek mesélt arról is, hogy mi minden változott a Telekiék expedíciója és a magyar kutatócsoport útja közötti időszakban. A legszegényebbek minden apróságnak tudnak örvendeni manapság is – mutatott rá az előadó, aki gorillával és páviánnal is találkozott. Míg az egyik ragadozó, Afrika legnagyobb majma, a másik arról híres, hogy minden mozdítható tárgyat eltulajdonít. A benzinkutak nagyon nagy távolságra vannak egymástól, ha egyáltalán vannak, a vizet az ottlakók nyolc-tíz kilométeres távolságról szállítják a fejükön, gyalog, miközben hangosan énekelnek. Az európaiaknak, akik gyarmatosítóként érkeztek a fekete kontinensre, nagyon rossz a megítélésük Afrikában. Telekiéket viszont tudósként tisztelték, pozitívan ítélték meg, így a róla elnevezett tó, tűzhányó vagy a növények nevét is megőrizték.