Színpadon a Mesepszichológia

– Mi a története Tündérbogyó színrevitelének? Mit jelent az ön számára ez a színpadi adaptáció?

– A színrevitelnek érdekes a története, Budaházi Attila dramaturg keresett meg az ötlettel. Akkor még nem ismertük egymást közelebbről, egy előadásomon vett részt Csíkszeredában. Akkor a mesékkel kapcsolatban beszélgettünk néhány kérdésről, ami őt rendezőként érintette.

Azóta részt vettem az általa szervezett Lurkó Fesztiválon, gyermek- és ifjúsági színházi találkozón. Meglepett, amikor elmondta, hogy színpadra szeretné állítani a meséket, de persze örömmel, lelkesedéssel, na meg persze meghatódva fogadtam. A színpadi adaptáció számomra azt jelenti, hogy ismét újraélhetem saját gyermekkorom – és most már külső szemmel figyelhetem a történéseket.

– Mennyire más történetre, történetekre számíthatunk, mint a könyvben?

– A feldolgozás egy kicsit más: nem feltétlenül kronológiai sorrendben játszódik a történet, több a párbeszéd, apróbb változtatások is vannak benne, de a lényeg, az üzenet megmarad. Az, hogy mennyire fontos megőrizni gyermeki lelkületünk, illetve odafigyelni a negatív és pozitív érzések kifejezésére és elfogadására – például a félelemére, haragéra, testvérféltékenységére.

– Részt vesz a színházi munkában, a próbákon?

– A szereplők kiválasztásában nem vettem részt, mivel fontosnak tartottuk, hogy a jelentkezők ne bizottság elé jöjjenek, hogy minél közvetlenebbül lehessen velük beszélgetni. Lehetőségem lesz azonban részt venni a próbákon, és szeretnék betekinteni a készülődés folyamatába is. Izgatottan várom, hogyan fognak alakulni a karakterek, valamint azt is, hogy milyen élmény lesz a saját meséimet nézőként megélni.

– Gyerekszereplőket keresett az Ariel Gyermek- és Ifjúsági Színház. Kiket kell megformálni?

– Lesz néhány érdekesség a karakterek megformálásban, de ez meglepetés, nem árulhatom el. Lilla és képzeletbeli barátjának, Tündérbogyónak a figurája a mesék központi szereplője. Lilla aktív, élénk, érdeklődő kislány, aki számára a világ gyönyörű, mindent fel szeretne fedezni, érdeklik a részletek. Ugyanakkor nagyon nehéz számára a negatív érzések, a félelmek megszelídítése, a testvérféltékenység leküzdése. Tündérbogyó a kisokos, aki mindenre jól tudja a választ, de nem kioktató szerepben jelenik meg, hanem érzelmi támaszként, empatikus, elfogadó barátként, társként.

– A Mesepszichológia részből a mese részt, a történetet felhasználja az előadás. Felhasználja a pszichológia részt is?

– A pszichológiai rész mögöttes szálként húzódik végig a történeten. Kiderül a darabból is, hogy mennyire fontosak a mesék, az énmesék, amikor saját történetünket meséljük, írjuk újra. Ugyanakkor kiderül az is, mennyire nehéz elfogadni, hogy dolgokra kell várni, és mennyire fontos, hogy megéljük a félelmet, szorongást és saját „kicsiségünket”, magatehetetlenségünket is időnként.

– Hatalmas a sikere a könyvének, sikerlisták élén szerepel, a felolvasómaratonok abszolút kedvence, most meg már színpadra is állítják. Készül-e folytatással, vagy valami újjal?

– Igen, készül az új könyv, a Mesepszichológia folytatása. A mesék és az illusztrációk megvannak, sőt a borító is, az elméleti részt írom folyamatosan. Szeptemberben fog megjelenni, közben a meséket leteszteltük óvodás és kisiskolás csoportokon. A legnagyszerűbb érzés a gyermekek visszajelzése: rajonganak a mesékért, szeretik a figurákat, könnyen azonosulnak velük, a helyzetekkel, problémáikkal. Számomra ők az igazi kritikusok, a leghitelesebben visszajelző közeg.