Szakács, művészi szinten

Nagy egyéniségek a múltból
Pedig az immár 80 éves Kolozsvári Puskás Sándor 64 éve szobrászkodik. „Nem érzem a koromat. Legfeljebb az a baj, hogy kicsit fáradékony vagyok” – mesélte. „Édesapám hegedült, dilettáns módon festegetett, anyám zongorázott, ügyes kezű asszony volt. Torockó mellett laktunk, Borévben, apám egy ideig ott állomásfőnök volt. De én Kolozsváron születtem, ott éltem – idézte a múltat. – Mátyás Mátyás professzor segített a világra, a Szent Mihály-templomban kereszteltek, és mikor Márton Áron egyéves püspök volt, akkor bérmált engem.”
A háború idején családjával Debrecenig menekült. Kolozsvári házukat lebombázták: hetvennégy halottat számoltak össze csak az ő utcájukban. Annak idején a Magyar Népi Szövetség munkások számára festőiskolát indított. Ott, a kolozsvári sétatéri pavilonban első mestere Szervátiusz Jenő volt. 1948-ban – pontosan hatvan esztendeje – szerepelt első ízben két munkája egy tartományi tárlaton. Azóta hivatalosan szobrásznak számít. „A képzőművészeti főiskolára egyenesen a másodévre vettek fel. Magyar Művészeti Intézetben kezdtem, abból lett a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola. A Kolozsvári nevet 1955-ben vettem fel, mert nem tudtam kiharcolni, hogy magyarosan írják a Puskás nevet” – árulta el.

Szobrok szerteszét
„Most éppen anyagot gyűjtök egy újabb kötetre, ami a szobraimról szól majd. Nem szeretnek engem, még nem adtak ki rólam albumot” – mondta a művész. Több mint kilencven szobor reprodukciója lesz majd látható a kötetben. Most éppen amiatt szomorkodik, mert az egyik marosvásárhelyi lakótelepen látható alkotását, a rézből készült Tavaszt valakik darabonként lopkodják. Több műve Bukarestben a Nemzeti Galéria gyűjteményét gazdagítja, a kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai, székelykeresztúri, zetelaki, nagyszalontai múzeumokban is találkozhatunk szobraival. Számos ország magángyűjteményeiben is rejtőzködnek alkotásai. Igen kedveli a még diákkorában készült, az ellenállás által agyonvert Tyukodi Antalt ábrázoló szobrot, amely a Házsongárdi temetőben látható. Bethlen Gábort ábrázoló szobrát Szárhegyen, a Bethlen-bástyában helyezték el. A csodálatos Székely madonna egyik példánya egy csíksomlyói gyűjtemény része, a másik pedig a Zetelaki Múzeumban várja látogatóit. Íjásznő című szobrát idehaza kizsűrizték, mert meztelen nőalakot ábrázol, de aztán Párizsban kiállították. Ez a munkája Désen lelt „otthonra”. Ennek egy példányát Nagy Imre számára is elkészítette, az a zsögödi Nagy Imre Múzeum egyik dísze.

Kedvencek
Bár művészként vált ismertté, lényétől elválaszthatatlan a kulináris világ. Még most, nyolcvanévesen is szinte mindennap elballag a vásárhelyi nagypiacra. Válogat, alkudozik, s aztán isteni ételeket főz. „Főzni, sütni sokkal hamarább kezdtem, mint szobrászkodni. Hatéves voltam, amikor Boréven kifogtam egy halat, s hazaszaladtam, megpucoltam, megsütöttem. Mindenkinek ennie kellett belőle” – mesélte. Állítja, soha életében nem szerette a kímélő fogásokat: „Egyik kedvenc ételem a csülkös fuszulykaleves. Utána jöhet az ordás palacsinta.” – árulta el.

Máthé Éva