Szabadság, játékosság, és Magashegyi Underground - interjú Bocskor Bíborkával

– Mi történt a Megasztár után?
– Ahogy véget ért a műsor, megkeresett néhány zenekar, de a Magashegyi Underground volt a legszimpatikusabb, ugyanis a majdani közös munkában sok lehetőséget láttam. Ez 2006-ban történt. A zenekar akkor még csak induló projekt volt: a fiúk készítettek már egy dalt, de az előző énekesnőjük külföldre költözött, így aztán tulajdonképpen együtt alapoztuk meg a zenekart.

– Mi fogott meg a zenekarban?
– A szabadság, játékosság és az, hogy nem veszik komolyan magukat, ami óriási erény a mai zenei világban. Az tetszett, hogy nincsenek megkötések: hogy most csak ebben vagy csak abban a stílusban dolgozunk.

– Tehát ha éppen születik egy ötleted, akkor mindenki nyitott rá?
– Igen, valahogy így dolgozunk a Magashegyivel, a Szeplős váll is ennek a jegyében készült el.

– Először a Petőfi Rádióban beszéltek rólatok...
– Hát igen, a Petőfi Rádió a Szeplős vállat sokat játszotta, utána az Anglia című dalunkat is gyakran lehetett hallani az adón. Most a Szívtakarítás című dalunk az aktuális „sláger”, pont most hallottuk, hogy a zene.hu szerint ez a dal a leggyakrabban játszott Petőfi Rádió-s magyar dal.

– Hogyan jutottatok idáig?
– Az elején nem mentek a dolgok idealisztikusan, most viszont annál inkább. Nagyon sokat dolgoztunk. Volt egy majdnem egyéves szünet, amikor a fiúk teljes erőbedobással zenéltek a Kaukázusban. A Magashegyi Underground viszont nekem a legfontosabb volt: éreztem, ha nem tudok nyakig benne lenni, akkor fél lábbal nem veszek részt a munkában. Így aztán hanyagoltuk a zenekar dolgait egészen tavaly áprilisig.

– A szünet idején más zenekarban is énekeltél?
– Volt egy próbálkozásom, amit viccesen csángó-dzsangónak, szoftkesergőnek, vagy csíki sanzonnak neveztem. Nagyon jó projekt volt, valamennyire a Csík Zenekarhoz hasonlított, csak sokkal több humor volt benne. Aztán végül mégis visszakanyarodtam a Magashegyihez. Az elején elkezdtünk alkotgatni, dalokat írtunk, és 2007 óta, amióta kiálltunk az ingyenes zeneletöltés mellett, fel is tettük a honlapunkra. Aztán kitaláltuk, hogy partizánkoncerteket szervezünk: egyszer csak megjelentünk egy-egy kávézóban, és a vendégek legnagyobb meglepetésére elkezdtünk zenélni. Az ilyen koncerteken mindig jó hangulat volt, a végén CD-ket osztogattunk, karácsony környékén pedig mézeskalácsot, olyat, amit én sütöttem. Aluljáróturnét is szerveztünk: ilyenkor lementünk egy aluljáróba és elkezdtünk zenélni. Emlékszem, hogy az első ilyen koncerten 45 lemezt adtunk el.

– És innen hogyan kerültetek „adásba”?
– A Szeplős vállat küldtük el a rádiónak, de hiába várakoztunk, nem játszották be. Aztán egy fél év múlva hirtelen elővették, és állandóan azt hallottuk. Így ment ez a többi dalunkkal is, így aztán most már elég sokan kíváncsiak ránk.

– Ki írja a szövegeket?
– Részben én, de leginkább Tariska Szabolcs, aki az Amorf Ördögöknek és Péterfy Borinak is ír szövegeket.

– Milyen gyakran koncerteztek?
– Ebben a hónapban hét koncertünk lesz, nyáron pedig minden fesztiválon meglesz a helyünk. Nem volt könnyű eddig eljutni, mert alulról építkezünk, kis színpadokon játszunk. Most lépünk először nagyszínpadra a Hegyalja Fesztiválon. És mindig nagy örömmel teszünk eleget a meghívásoknak.