Selyem András néprajzkutató egyszemélyes bábszínháza

A IX. Alfalvi Falunapok rendezvénysorozat keretében zajló eseményen a gyergyószentmiklósi Kartoon bábszínház két előadással – a Csodapaszuly és Mátyás király és a kolozsvári bíró című mesékkel – lepte meg a gyergyóalfalvi óvodásokat és kisiskolásokat.

Amikor még a király is gyalog járt

Miközben azt is megvitatják, hogy Mátyás királynak miért volt nagy az orra és hogy nem szabad összetéveszteni Pinokkióval, aki hazudós volt, arra is fény derül, hogy amikor Mátyás volt az uralkodó, Gyergyóalfalu is Magyarországhoz tartozott. Aztán a fiatal néprajzkutató, a gyergyószárhegyi Művészeti és Kulturális Központ kulturális referense utazásra szólítja fel zsengekorú közönségét.

„Velem tartotok, hogy nézzünk szét egy kicsit Kolozsváron?” – kérdi, mire a gyerekek kitörő lelkesedéssel válaszolják – „Igen!” Szabolcsot kinevezik helytartónak, és kiderül, abban az időben még a király is gyalog járt. Innen már a jól ismert fonalat követi a mese, azonban a leleményes mesemondó ügyes fordulatokkal olyan információkat is belesző a mesébe, amiből megtudhatják a gyerekek: kik voltak a lovagok és a diákok, miért járt-kelt országában álruhában a király. Miután azt is tisztázták, hogy a Kartoon bábszínház hamarosan újabb mesével tér vissza, a gyerekek egy újabb történettel és számos életreszóló információval távoznak. Selyem András pedig lebontja a díszleteket, gondosan bőröndbe helyezi a bábokat, bepakol az autójába és távozik.

Hordozható bábszínház

„A bábszínházzal én is gyerekkoromban találkoztam először, ám akkoriban eszembe sem jutott, hogy valaha bábozni fogok” – fejtegeti a Krónika kérdésére Selyem András. Elmeséli, azután kezdte komolyan foglalkoztatni a bábozás, miután bábokat kezdett gyűjteni. Kezdetben csak marionettbábjai voltak, aztán az évek során a gyűjteményébe mindenféle bábok kerültek.

Kiderül, a bábozás elkezdésekor lényeges szempont volt az is, hogy szülővárosának nincs bábszínháza, és hogy az utóbbi évtizedekben meglehetősen ritkán látogatnak Gyergyószentmiklósra a hivatásos bábszínházak. Ezt az űrt kívánja valamelyest pótolni az akár egy tanteremben is felszerelhető kis bábszínházával. „A gyerekek nagyon szeretik a meséket, a bábokkal bemutatott tanulságos történeteket” – szögezi le a néprajzkutató, kifejtve, hogy miután budapesti diákévei alatt részt vett egy egyéves stúdióbábszínész képzésen, végleges döntést hozott: létrehozza az egyszemélyes, mozgó bábszínházát.

Indiai körútja során alkalma adódott betekinteni a távol-keleti utcai bábszínházak működésébe is, majd tarsolyában az ismeretekkel, létrehozta a rajzfilmstúdió nevére emlékeztető nevű bábszínházát. „A Kartoon név azonban arra is utal, hogy az első előadások során minden kellék kartondobozokból készült” – magyarázza.

Játék közben alakuló előadás

Kiderül, az egyszemélyes bábszínház minden kelléke házi készítésű, a paravánt édesapjával és testvéreivel eszkabálta össze, a bábokat maga készíti hablemezből, illetve papírmaséból, öltözéküket is maga varrja. „A mese attól mese, hogy mindenki hozzátoldhat, illetve elvehet belőle, kedve szerint alakíthatja a történetet” – indokolja a sajátos előadásmódját nem titkolva, hogy némelyik meséjének teljesen más vezérfonalat szerkesztett, mint az eredeti mesében van.

Azonban a mesék előadás közben is folyamatosan alakulnak, hiszen minden fellépésén nagyon figyel arra, hogy a játék interaktív legyen, hogy pillanatig se lankadjon a nézőtéren a figyelem. „Mindig utólag derül ki, mire vevők a kis nézők, mi kelti fel a figyelmüket, milyen játékba lehet őket bevonni” – fejtegeti és elmondja, hogy előadásainak végleges változata rendszerint a tizedik fellépés után rögzül.

Selyem András előadásainak helyszínei többnyire kis eldugott falvak óvodái, osztálytermek, dísztermek, mint mondja, nem óhajt versengeni a nagyvárosok hivatásos bábszínházaival. Ő oda megy, ahová senki más, de ahol éppúgy szomjazzák az ízes nyelven előadott, egyéni fordulatokkal tüzdelt mesét, mint egy nagyvárosban.