Ritka pillanatok rókákról, őzekről, a természet szépségeiről: Moldován Zsolt fényképei születéséről

– Különleges pillanatot ragadtál meg. Hogyan sikerült lencsevégre kapni a kisrókát, és mi jelentett kihívást a fényképezés folyamatában?

– A kép idén júniusban az egyik kedvenc fotós helyszínemen, a Csernáton határában található, a falubelik által csak „rókalyukaknak” nevezett mezei tisztáson készült. Néhány éve építettünk egy saját lest, hogy itt majd gyurgyalagokat fotózzunk nászidőszakban, ugyanis a színes kis madár előszeretettel használja a fészkeléshez az omladozó löszfal oldalát. Délutánonként, munka után utam egyenesen oda vezetett egy jó kép és rengeteg maradandó élmény reményében. A madarakkal párhuzamosan az ott élő rókacsalád életét is figyelemmel kísértem. Leshelynek a kép elkészítése előtti délután a löszfal melletti tisztást választottam, onnan figyelve a horizonton, azaz a fal tetején játszadozó rókakölyköket.

Amíg anyjuk vadászni volt, a kicsik önfeledten játszottak a kotorék környékén. A kölykök júliustól követik a felnőtt rókát, ettől kezdve tanulják meg a vadászat fortélyait, majd ősszel elválnak anyjuktól. Éppen a gépem keresőjén keresztül kémleltem a kisrókát, ujjam az exponálógombon, fókuszt a rókára állítva vártam, hogy történjen valami. Soha jobbkor nem repülhetett volna be a cserebogár a képbe, először csak kíváncsivá téve, majd kihozva az igazi ragadozót a rókakölyökből. A pillanat megragadásánál a cserebogarak tömeges rajzása is segítségemre volt, így a kis szárnyas lény is főszereplője lett a képnek.

Kihívást jelent egy közönséges fajról maradandót alkotni, és egy képet kerek egésszé alakítani, figyelembe véve a kép üzenetét, technikai tökéletességét, kompozícióját és jelen esetben a pillanatot, az állatok viselkedését, környezetét és a két egyed közti kapcsolatot.

Úgy fogalmaznék, hogy a szabadság érzése, a ritka pillanatok lefotózásának a vágya, a természet értékeinek megörökítése mind arra motivált, hogy a természetfotózás életem szerves része legyen. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a feleségem és az egész családom támogat ebben, és a szakmám is teret ad a fotózásnak, mezőgazdászként dolgozom, így mindennap kint vagyok terepen.

– Az évek során munkáiddal számos versenyen részt vettél, ahol különböző díjakat is nyertél. Ezekből az alkotásaidból tervezel-e kiállítást a közeljövőben?

– Minden évben küldök képeket különböző természetfotós versenyekre, mert kíváncsi vagyok az adott megmérettetés bírálóbizottságának véleményére. Szerencsére nagyon sok színvonalas pályázat létezik, van miből válogatni. Korábban beválogatták az egyik, kerti sármányok viselkedését megjelenítő fotómat az Év Természetfotósa 2017 – Magyarország elnevezésű kiállítás anyagába, és megkaptam a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület különdíját is. Idén az Árnyékok című képem, amely drónnal készült, bekerült Oroszország legszínvonalasabb természetfotó-pályázatának kiállítási anyagába. A Golden Turtle elnevezésű pályázatot minden évben megrendezik, a kiállítás Moszkvában lesz, és nagy öröm számomra, hogy az állatok és környezetük kategóriában ott az én képem is. Ezenkívül jelenleg tagja vagyok a Vadon fotóklubnak, melynek lendületes természetfotós csapata van, sok tervvel a jövőre nézve. A fényképeimet egyéni kiállítás keretében is bemutatnám, de egyelőre a képgyűjtés szakaszában vagyok, szükségem van még fotókra, hogy összeálljon egy jó kiállítás anyaga.