Régmúlt karácsonyok élményét idézik fel Havadtőn

A Maros megyei Havadtőn idén karácsony este is felcsendült a kántáló férfiak éneke. Bár egyre nehezebb összegyűjteni az éneklő csapatot, a hagyományt őrzők bíznak abban, hogy a következő években is lesz, aki énekeljen.

Havadi Gyula a hetvenes évek végétől, tizenéves kora óta jár kántálni. „Akkoriban összegyűltünk, és este tizenegy felé elindultunk a falu végétől. Nem mentünk be sosem a házakba, egyedül a paplakhoz invitáltak be. A falu mintegy 12 pontján álltunk meg, ott énekeltünk, utolsóként pedig a temetőbe mentünk, ott elénekeltünk két egyházi és két világi karácsonyi éneket, végül pedig a székely himnuszt. Most is elénekeltük az egyik világi nótát, de már nem tudják a fiatalok” – mesélte.

Idén tizenegy férfi gyűlt össze, a kántálás megszervezése pedig Koncz Róbertnek köszönhető, ő próbálja éltetni a hagyományokat, de mint a gyakorlottabb résztvevők elmondták, nagyon nehéz. „Nincs, aki énekeljen, nem is tudják a fiatalok az énekeket” – magyarázták.

Miklós István az édesanyjától tudta meg, hogy a negyvenes évekig az volt a szokás, hogy a fiatal legények összegyűltek egy háznál, és megszervezték a kántálási menetet.

„Addigra a szülők jelezték, hogy kik akarják fogadni a kántálókat. Sütöttek fánkot, rétest és almás tésztát. Akkoriban behívták őket a házakhoz, a házban is énekeltek, úgyhogy eltartott egész reggelig, délig a kántálás” – mesélte, majd elkezdte sorolni azoknak a muzsikusoknak a nevét, akik a kántálókat kísérték: a ravai tárogatós Demeter Lajos bácsi, a havadtői tárogatós Menyhárt András, Kuri Béla bácsi és Nagy Sándor a harmonikáikkal.

De híresek voltak az erdőszentgyörgyi cigány muzsikusok is, akik karácsony első napján lementek a faluba, tudták, hogy ki fogadja őket, mentek, muzsikáltak, cserébe pedig megkínálták őket. Ez a szokás azonban már a hetvenes évek közepétől megszűnt.

„Gyermekkorunkban karácsony első napján a rokonsághoz jártunk rigmust mondani” – emlékezett még távolabbi időkre Havadi Gyula, majd sebtében el is mondta az ötven évvel ezelőtt tanult verseket. Miklós István arra is emlékszik, hogy az ő fiatalkorában a férfiak két részre oszlottak: fiatalokra és idősekre, és egy-egy csoportban harminc-negyven férfi volt. „Most is úgy kellene, de nem gyűlünk össze annyian” – teszi hozzá Havadi Gyula.

„A karácsony esték tele voltak élményekkel. Emlékszem, hogy egyszer bejöttünk a temetőről, egy ugyanilyen hó nélküli karácsony volt, sár is volt. Hazafelé jövet behívott Csiszér Misi bácsi. Akkora sárt csináltunk, hogy másnap karácsonyra volt mit takarítsanak!” – mesélte nevetve a régi történetet Havadi Gyula.