Ötzi utolsó napja

A kutatónak mintegy 35-féle pollent sikerült azonosítania az épségben megőrződött, mumifikálódott gleccserember gyomrában, és azok alapján nagyjából azt is fel tudta térképezni, hogy merre járhatott Ötzi közvetlenül azelőtt, hogy a mai osztrák–olasz határvidéken emelkedő hegyekben, az Ötz-völgyi Alpokban kilehelte a lelkét. A hausjablochi gleccserbe fagyott tetemet 1991-ben találta meg egy nürnbergi kiránduló házaspár, akik akkor még nem tudták, hogy milyen szenzációs leletre bukkantak. Először azt hitték, hogy csupán néhány száz éves lehet, később azonban a tudományos törvényszéki vizsgálatok nyomán kiderült, hogy az ősi vadász a neolit korszakban, i. e. 3300 körül élt.

Klaus Oeggl a gyomorban talált mogyoró- és nyírvirágpor-maradványok alapján úgy véli, hogy Ötzi életének utolsó napját az 1200 méter magasan fekvő falujában kezdhette. Később útnak eredt, és felmászott az erdőségek határvonaláig, 2500 méter magasságba: erről tanúskodnak a luc- és erdeifenyőpollenek. Valószínűleg ott vették üldözőbe ellenségei. Ötzi talán abban bízott, hogy az Ötz-völgy (Ötztal) csúcsai között egérutat nyerhet. Falatozott a magával hozott, mohába „csomagolt” gímszarvashúsból. Kevéssel utána azonban utolérték üldözői. Az innsbrucki botanikus azt mondja, hogy vizsgálódásaira támaszkodva pontosan meg lehet jelölni az évszakot is, amikor a rézkori újkőkorszaki „bűntény” lejátszódott: tavasszal történt, mert a pollenek zömmel korán virágzó növényekből származnak. Mindmáig vita tárgyát képezi egyébként, végül is hogyan halt meg a rézkori vadász. Azt biztosra veszik, hogy a „Homo tirolensis” körülbelül 47 éves korában vesztette életét, ami az akkori viszonyokat tekintve egyenesen matuzsálemi kornak mondható. Olasz és svájci tudósok tavaly azt állították, hogy Ötzi a hátába kapott egy nagy erővel kilőtt nyílvesszőt, és aznap belehalt sebesülésébe. A kutatók a legfejlettebb technikával, egyebek közt számítógépes tomográffal (CT), többdimenziós képet alkotó röntgennel dolgoztak. Két hónapra rá Andreas Lippert régész és bolzanói segítője azzal az elmélettel rukkoltak elő, hogy a rézkori vadászt a nyíl csak védekezésre képtelenné tette, de nem ölte meg. Egy szemből kapott ütés terítette le, feje sziklához csapódott, és az végzett vele – állítják a kutatók, akiknek a tanulmánya egy német szaklapban jelent meg. Az Innsbruckban elvégzett hosszas, egyebek között génpróbákra támaszkodó vizsgálatok után 1998-ban az olaszországi Bolzanóba vitték a jégembert, ahol azóta mínusz 6 Celsius-fok hőmérsékletű, 98 százalék páratartalmú hűtőládában fekszik a Régészeti Múzeumban. 

[Origo]