Összetartás, derűlátás Aknaszlatinán – Kárpátalján segített a 4Sekler4Africa

A székely fiatalok, akik korábban afrikai gyerekeknek gyűjtöttek, most az ukrajnai Aknaszlatinán élő magyarokat látogatták meg. „Tavaly ősszel állt össze a 4Sekler4Africa nevű csapat, melynek három tagja vett részt a Bamako Ralin. Jól sikerült az afrikai túra, sok segélyt vittek a fiúk, és abban maradtunk, hogy továbbra is részt veszünk karitatív akciókban” – mesélte Miklós Csongor, aki az afrikai túrán részt vevők itthoni „háttérembere” volt.

Ezúttal a „bamakósok” közül ketten, Antal István és Silló Szilárd volt tagja a csapatnak, hozzájuk csatlakozott Miklós Csongor és Török Rafael. A kárpátalajai túrát a 3D Racing Team hirdette meg a Budapest–Bamako Rali Facebook-csoportjában, hozzájuk csatlakoztak a székely legények. A június közepén útnak induló 15 terepjáró zöme magyarországi volt, a székelyeken kívül egy ukrajnai csapat is csatlakozott hozzájuk, ők mutatták az utat.

„Nem mi gyűjtöttünk, hanem a Máltai Szeretetszolgálatnak és a 3D Racing Teamnek lehetett utalni a pénzt, hiszen tudtuk, hogy a határon nem engednek át semmit. Játékokat vihettünk, a helyiek azokat is kértek, hiszen ott hiánycikk a magyar nyelvű társasjáték. Amellett, hogy adományokat szállítottunk, kíváncsiak voltunk az ott uralkodó helyzetre, szerettük volna a saját szemünkkel látni, hogy milyen körülmények között élnek magyar testvéreink” – mondta Miklós Csongor.

Mint mesélte, a Tisza partján, Máramarosszigettel szemben fekvő Aknaszlatina kilencezer lakosú község, ebből 1800 magyar ajkú, háromezer román és a többi ukrán. „A helyiek elmondása szerint a románok tartják »rettegésben« a települést, ha baj van, akkor az többnyire nekik »köszönhető«” – utalt a helyi viszonyokra a fiatalember.

Pozitív látásmód a nehézségek ellenére

Miklós Csongor elmesélte, őt és csapattársait az ott élők pozitív gondolkodása na meg a tiszta környezet fogta meg leginkább. „Meglepett a tisztaság, és az is, hogy a kis fizetések ellenére a nyomornak a jelét sem láttuk. Az átlagfizetés 50–60 dollárnak felel meg, de senki sem panaszkodott. Nagyon tetszett az is, ahogyan a helybéli katolikus pap összefogja a közösséget” – ecsetelte Miklós. Mint kifejtette, nyitott és összetartó közösségre találtak Aknaszlatinán.

„Most is a hatása alatt vagyunk, és sokszor beszélünk arról, milyen jó lenne idehaza is ezt tapasztalni. Azt tartjuk magunkról, székelyekről, hogy összetartóak vagyunk, de úgy láttuk, az ottaniakra ez sokkal inkább érvényes. Ők még nálunk is rosszabb anyagi helyzetben élnek, mégis pozitívan tekintenek a jövőbe” – számolt be a fiatalember.

A székely ralisok egyébként nem Magyarországról indultak a konvojjal, hanem Kolozsvárról, így a román–ukrán határon úgy érezték, mintha éveket léptek volna vissza az időben. „Ugyanaz az életérzés fogadott, mint ezelőtt 10–15 évvel a magyar–román határon. Nagy sor, gyalogos vendégmunkások, seftelni próbáló határőrök” – mesélte a fiatalember.

Barátságok köttettek

Háromnapos aknaszlatinai tartózkodásuk egyik programpontjaként elvitték a helyi fiatalokat egy offroad túrára terepjáróikkal, és tervezték, hogy feljutnak a Vereckei-hágóra is. Tervük azonban a célpont előtt mintegy három kilométerrel meghiúsult, ugyanis egy autósverseny miatt az utat lezárták. A túra nagy élményt jelentett a helyiek és a vendégek számára egyaránt – derült ki Miklós Csongor szavaiból.

A székelyekhez három helyi fiatal csatlakozott, a 17 éves Zsolt, a 16 éves Jusztin és Richárd, őket a 4Sekler4Africa Facebook-oldalán is bemutatják. „Kedves emberek, örülünk, hogy bennünket választottak. Zsolt most érettségizett, édesapja ukrán, édesanyja magyar, nevelőapja székelykeresztúri. Mindhármukon azt láttuk, hogy pozitívan állnak az élethez, vidámak, lelkesek, és vannak terveik, álmaik. Zsoltnak például az is, hogy katona legyen” – mesélte a fiatalember.

Jusztin Munkácson tanul a katolikus gimnáziumban, papnak készül. Richárd személyében is kedves, szimpatikus fiatalembert ismertek meg a székely ralisok. Miklós Csongor elmondta, a három fiúval a közösségi hálón majdnem napi szinten tartják a kapcsolatot.

„Barátságok születtek, az a tervünk, hogy még visszatérünk. Nem titok, hogy kalandvágy is vitt bennünket Kárpátaljára, a kellemeset kötöttük össze a hasznossal, de biztos vagyok benne, hogy a történet folytatódik” – mondta Miklós Csongor.