Kulturális szokásokat elevenítenek fel a melbourne-i magyarok
Fotó: Fonó Hungarian Dance Group - Melbourne / Facebook
Romániai szórványból vándorolt ki harminc évvel ezelőtt Ausztráliába a bánsági Végvárról származó Bartha Gyöngyi, aki a melbourne-i magyar közösség egyik szervezője. Az óceániai országban élő óvónő a Krónikának mesélt arról, milyen az élet a világ másik végén, és hogyan élik meg magyarságukat a diaszpórában.
2025. május 11., 20:032025. május 11., 20:03
Nemcsak napjainkban, hanem évtizedekkel korábban is számos, pályaválasztás előtt álló erdélyi fiatalban felmerült, milyen is lehetne külföldön élni, milyen élet várna egy teljesen más kulturális hátterű társadalomban. Míg egyesek ma is a jobb megélhetés, karrier reményében költöznek idegen országba, másokat a romániai társadalom mentalitása, az instabil politikai helyzet, a szociális rendszer és a fejlesztések hiánya késztet arra, hogy máshol keressék a boldogulást.
A bánsági Végvárról származó Bartha Gyöngyi harminc éve él Ausztráliában, és családjával a melbourne-i magyar közösség egyik szervezője. Az óceániai országban élő óvónő a Krónikának mesélt az ott élő magyarok mindennapjairól, és felidézte azt is, milyen volt a beilleszkedés az ausztrál társadalomba, hogyan élik meg a magyarságukat, és mi az, ami hiányzik itthonról. Arra is kíváncsiak voltunk, gondolkodnak-e a hazaköltözésen, illetve mi volt az a tényező, ami megerősítette abban a döntésükben, hogy külföldön maradnak.
A Temes megyei Végvárról származó Bartha Gyöngyi a rendszerváltás után vándorolt ki Ausztráliába
Fotó: Bartha Gyöngyi archívuma
Bartha Gyöngyi Éva elmondta, itthon épp a rendszerváltó forradalom első nagy reményeit követő kilátástalansággal szembesült, mikor eldöntötte, hogy követi párját a világ másik végére. „Elsősorban a szívem hozott az óceániai országba, de persze abban is bíztam, hogy sokkal jobb megélhetésünk lesz, mint odahaza” – idézte fel a kezdeteket. Hozzátette, az ausztrál emberek nagyon befogadók voltak, a társadalom már akkor, 30 évvel ezelőtt is etnikailag nagyon színes volt, a negyed, ahol letelepedtek – és ugyanannyi távolságra van a belvárostól, mint Végvár Temesvártól – ma is Melbourne egyik legmultikulturálisabb része, a világ minden tájáról élnek ott emberek.
Erdélyben szinte nem létezik olyan család, közösség melynek tagjai között ne lenne olyan személy, aki életvitelszerűen külföldön él. Döntésük hátterében a legtöbb esetben különféle okok állnak.
„Azt tapasztaltam, az emberek csak az illedelmesség kedvéért kérdezik meg, ki honnan származik, ha érzik, valakinek idegen az angol kiejtése, és nem a nyelvi hibákat firtatják, hanem arra törekednek, hogy megértsék a mondanivalót.
holott a legmagyarabb nevem volt, és a nyelvet is szebben beszéltem, mint egynéhányan a magyarországi kollégák közül” – mesélte a három évtizede Ausztráliában élő bánsági nő. Rámutatott, Melbourne-ben, ami a legnépesebb város egész Óceániában, ehhez hasonlót nem tapasztalt, nagyon ritkán szembesült azzal, hogy románnak tartották amiatt, hogy Romániában született, de egy nagyon rövid történelmi kitérővel elmagyarázta, hogy Erdélyben és a Bánságban magyar nemzetiségű emberek is élnek.
Az idősebb generáció tagjai tanítják a fiatalokat arra, hogyan készülnek a magyar konyha hagyományos ételei
Fotó: Fonó Hungarian Dance Group - Melbourne / Facebook
Kitért arra is, hogy Ausztráliából már nem igazán követi az erdélyi, bánsági híreket, csupán néhány rokon, ismerős közösségimédia-oldalán látja néha, hogy mi történik a romániai közéletben. „Ami leginkább elszomorít, az a tény, ahogyan elrománosodunk, beolvadunk a többségi társadalomba. Nincsenek már meg a régi kommunista megszorítások a kisebbségekkel szemben, így a magyarságunkhoz való ragaszkodásunk sem olyan erős. De lehet, hogy ezt csak én a világ másik oldaláról látom így” – fejtette ki Bartha Gyöngyi.
Elmondta, míg korábban a természeti szépségeken, magas életszínvonalon kívül sokak számára az átlagon felüli bérezés szempontjából is vonzó volt az óceániai ország, ma már kevesebben telepednek le Ausztráliában, ugyanis
„Ma már nem okoz gondot a kapcsolattartás a családdal. Emlékszem, kiköltözésünkkor két hetet kellett várni postafordultáig, hogy választ kapjunk a levelünkre, és ha csörgött a telefon, az bajt jelentett, mert annyira drága volt a hívás, hogy csak végesetben hívtuk egymást” – mesélte Bartha Gyöngyi. Hozzátette, a hazalátogatás viszont ennél körülményesebb, ugyanis legalább 24 órás utazással, átszállásokkal kell szembenéznie annak, aki útnak indul Európa felé, épp ezért is nagyon ritkán látogatnak haza, ő legutóbb a koronavírus-járvány előtt, 2019-ben járt Magyarországon.
Azokban az ausztrál nagyvárosokban, ahol nagy számban élnek magyarok, működik tánccsoport, gyerekek és felnőttek együtt tanulják a különböző táncrendeket
Fotó: Fonó Hungarian Dance Group - Melbourne / Facebook
Arról is beszélt, hogy már csak romantikából játszanak el azzal a gondolattal, hogy egyszer majd hazaköltöznek Erdélybe vagy Magyarországra, annak ellenére, hogy nagyobbik lányuk öt éve úgy döntött, hogy Budapesten kezdi el önálló életét. Mint fogalmazott, családjával Ausztráliát tekintik otthonuknak, és míg ideköltözésükkor sok minden volt szokatlan számukra az ausztrál kultúrában, ma már ezek a furcsaságok a normalitás részévé váltak.
Találkoztunk olyan magyar ismerősökkel az ausztráliai magyar közösségben, akik engedtek a honvágy csábításának, és hazaköltöztek, de egy idő után visszajöttek. A hontalanság nagyon nyomasztó nyűg. Ezért muszáj volt eldöntenünk még az elején, hogy ausztráliai magyarok leszünk, és nem adunk helyet a kételkedésnek a téren, hogy jól döntöttünk-e, amikor ezt a földrészt választottuk otthonul” – mondta az Ausztráliában élő óvónő.
A magyar nemzeti ünnepek alkalmával a néptánc nyelvén elevenítik fel a jelentősebb történelmi eseményeket
Fotó: Fonó Hungarian Dance Group - Melbourne / Facebook
Noha változók az adatok, hogy hányan vallják magukat magyarnak az Ausztrália kulturális fővárosának is nevezett nagyvárosban, itt él a déli félteke legnagyobb magyar közössége. Melbourne-ben öt különböző helyen működik hétvégi magyar iskola, ahol a nyelvtanulás mellett kulturális ismeretekkel is gazdagodhatnak a diákok.
valamint vasárnaponként legalább négy helyen szolgáltatnak magyarul misét vagy istentiszteletet. Az utóbbi években a különböző magyarországi diaszpóraprogramok nagy segítséget nyújtanak, hogy az Ausztráliában letelepedett magyarok leszármazottai jobban megismerjék kultúrájukat, őseik hagyományait.
Kétévente az itt működő magyar központ ad helyet a háromnapos gasztronómiai, néptáncos-népzenés programokkal tarkított Hungarofesztnek, továbbá a nagyobb nemzeti ünnepek alkalmával megemlékező műsorokat is szerveznek a különböző hagyományőrző egyesületek. Háromévente magyar kulturális találkozót is szerveznek, amelyre Ausztrália minden államából várnak magyarokat, idén év végén Melbourne ad otthont az eseménynek. „A lányaimmal aktívan részt veszünk a szervezésben, igazi kihívás felkeresni a különböző államokban működő magyar egyesületeket, iskolákat és bevonni a programokba.
– részletezte Bartha Gyöngyi. Hozzátette, az idei találkozó mottója „Kapcsolódj a magyar örökségeddel!”, és ennek kapcsán rajzversenyt, egyhetes néptánctábort is tartanak, valamint történelmi előadásokkal, főzőtanfolyammal, film- és könyvbemutatóval, ökumenikus istentisztelettel, egyházi találkozóval és beszélgetésekkel várják az érdeklődőket.
Melbourne-ben minden évben jó hangulatú gasztronómiai eseményekre várják a magyar közösség tagjait
Fotó: Fonó Hungarian Dance Group - Melbourne / Facebook
Arról is beszélt, hogy akárcsak otthon, a szórványban, a diaszpórában is nap mint nap szembe kell nézniük a beolvadással. „A magyar közösség megmaradásának kulcsa a változás elfogadása. A melbourne-i magyar közösség alapítói öregek, sokan közülük meghaltak már, leszármazottaik nagy része beolvadóban van vagy beolvadt már az ausztrál társadalomba.
Helyet kell adnunk azoknak is, akik magyarságukat nem nyelvükben élik meg, hanem szívükben hordozzák örökségként” – magyarázta Bartha Gyöngyi.
Torockón a helyi magyar közösség életében fontos szerepet játszik az unitárius egyház. A falu unitárius lelkészével, Csécs Mártonnal készült beszélgetésben a múlt és a jelen mellett a várható jövő is terítékre kerül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A biztosítótársaság 2025 januárjában, a dák műkincsek elrablása előtt figyelmeztette a Drents Múzeumot, hogy a vitrinek üvegei nem elég erősek. Ez be is igazolódott – közölte dokumentumokra hivatkozva a holland RTL Nieuws televíziós csatorna.
Harmincadik születésnapját ünnepli december 13-án a kincses városi Perspektíva Diáklap. A szerkesztőség szerint a jubileum nemcsak visszatekintés az elmúlt évtizedekre, hanem annak ünneplése is, hogy az újság a mai napig képes életben maradni.
Az önkéntesek világnapja alkalmából idén különleges kezdeményezésre hívja a természetbarátokat és segítőkész önkénteseket a Milvus Csoport: december 13-án faültetést szerveznek a 2025-ös év veszélyeztetett fajának választott szalakóta védelmében.
A Vidraru víztározó leeresztése során egy több mint 25 éve rejtélyes körülmények között eltűnt turistahajó roncsai kerültek elő. Az 1990-es években elsüllyedt hajó fémváza erősen korrodált állapotban van, de még mindig felismerhető az eredeti formája.
Az ünnep közeledtével az örökzöld ágakból font adventi koszorú ismét a karácsonyi készülődés meghitt jelképe. A 19. századi kezdetektől a modern stílusokig formálódó hagyomány gyertyái és díszítései ma is a várakozás üzenetét hordozzák.
Az elmúlt két évben 16,6 millió csomag hamis vagy káros játékot vontak ki az Európai Unió piacairól 36,8 millió euró értékben – közölte az Európai Unió hágai székhelyű rendőrségi együttműködési szervezete, az Europol csütörtökön.
Fél évszázados pályafutását ünnepli idén Földes László Hobo, aki 80. születésnapja alkalmából nagyszabású turnéra indult, amelynek egyik állomása december 19-én Kolozsváron lesz.
Az elmúlt tíz évben elfogadottá vált a veganizmus, sokan már nem szélsőségként tekintenek rá, hanem inkább olyan irányként, amit jó követni – hangzott el Európa legnagyobb vegán eseményén.
Rekordáron, 2,63 millió dollárért kelt el a nagybányai születésű Adrian Ghenie Boogeyman című festménye a Christie’s árverésén.
Az európai társadalomra leselkedő legnagyobb bűnözői fenyegetést ma azok a gyerekek jelentik, akiket manipulálnak, hogy erőszakos cselekményeket kövessenek el – állítja Catherine De Bolle, az Europol ügyvezető igazgatója a Politico szerint.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!