Nem kell félni a gombáktól!

Évekkel ezelőtt Románia egyetlen civil szakmai egyesülete, a sepsiszentgyörgyi László Kálmán Gombászegyesület kidolgozta az úgynevezett „gombatörvényt”, amely törvényerőre is emelkedett. Alkalmazására azonban nem került sor máig sem. A szakértők azt nehezményezik, hiába interpelláltak és jártak közbe parlamenti képviselők, az egyesület tagjai hiába ostromolták a sajtón és más fórumokon keresztül a kormány illetékeseit (mező, erdőgazdálkodás, környezetvédelem, stb.), „csak dobálta egyik minisztérium a másiknak, az pedig vissza” illetékességi érvekre hivatkozva. Pedig az egyesület szerint „valakiknek” meg kellene szervezniük az intézményes képzést, kiadni az árusítható és a védett gombák listáját, biztosítaniuk kellene az önkormányzatoknak a fizetett gombaszakértők piaci jelenlétét, szabályozni és igazolványhoz kötni a nagy tételben árusítást, és így tovább.

A László Kálmán Gombászegyesület Sepsiszentgyörgyön egy jól működő központot építetett ki, képzéssel, gombaismereti kirándulásokkal, táborozással, sőt ma már önállóan működő testvérfiókjaik vannak Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Kézdivásárhelyen. Évente indítanak gombaismereti táborokat – immár a tizenkettediket, ezúttal Gyimesbükkön augusztus 12–17. között. Ezeken sok magyarországi gombász is részt vesz. Az egyesület tagjai arra panaszkodnak, sajnos kevés az erejük és az anyagi lehetőségük, hogy mozgalmukat egész Romániára (bár vannak román gombászbarátaik is), de legalább Erdélyre kiterjesszék.

Az egyesület tagjai továbbra is azt hangsúlyozzák, a gombáktól nem kell félni. Azt a 10-12 nagygombát kell jól ismerni, amelyek súlyos, esetenként halálos mérgezést okoznak. A gombák túlnyomó többsége ehető vagy nem mérgező, de rossz íze miatt nem ehető. Az ehetők között van nyersen is fogyasztható, de olyan is, amelyik nyersen mérgező, viszont ezt a tulajdonságát elveszti sütés-főzés után. Fontos tudnivaló, hogy nincs olyan egyértelmű tapasztalati jellemző, amely a mérgezőt a nem mérgezőtől megkülönbözteti. Ezért nem egyszerű a gombák biztos felismerése. Erre a rajzok, színes képek sem elegendők, hiszen majd mindegyik ehető gombának van hozzá hasonló mérgező párja is. A gombák tudományos meghatározása pedig némi előismeretet és még nagyobb türelmet feltételez. A gombaszakértők szerint óvakodnunk kell azoktól az „önhitt” gombaismerőktől is, akik úgymond minden gombát ismernek. Ilyen nincs még a tudós szakemberek között sem. Nagyon „rá lehet fázni” ezeknek a tudálékosoknak a tanácsára.

A László Kálmán Gombászegyesület éppen ezért szívesen szervez egy-kéthetes elméleti és gyakorlati gombatanfolyamot, ha ehhez az illető önkormányzat biztosítja a szükséges feltételeket. A sikeresen vizsgázók gombaszakértői igazolást kapnak, amely feljogosít az ellenőrzésre, a tanácsadásra.

Puskás Attila
A szerző biológus, gombaszakértő