Negyedszerre szerveztek hőlégballon-parádét Maros megyében

Miután a négyezer köbméter levegő befogadására alkalmas hőlégballonunk percek alatt függőleges pozícióba kerül, a kapitány gyors beszállást parancsol, meghúzza a lángot kiadó kart, és máris emelkedünk a magasba Vármezőről. Már valahol öt-hatszáz méterre lehetünk a lentiektől, amikor Füstös Ferenc kapitányt arról kérdezzük, hogy van-e okunk félni.

„A hőlégballon a legbiztonságosabb légi jármű, kétszáz év alatt Magyarországon még senki nem halt meg légballonbalesetben” – nyugtat meg. Ott fent, a kis falu vályogházai vagy kacsalábon forgó nyaralói, halastavai és hegyi patakjai fölött suhanva valóban nem lehet ok a félelemre. Abban a magasságban, ahol csak a madár jár, a csend, a nyugalom vesz birtokába. Csak amikor emelkednünk kell, a ballont melegítő tűzcsóva süvít egy-egy nagyot.

Habár a levegő párás, fentről jól látni a Bekecs, a Siklód és a Mezőhavas csúcsait, Szováta szállodáit. A kosárban az idő is másként repül, és sajnos a gázpalackok is vészesen ürülnek. Nekünk mégis sikerül túljutnunk a nyárádmenti kisvasúton, majd az egyik állatfarm összes négylábú lakóit jól megijesztve egy kaszálón landolunk. Estére a kötelező avatási ceremóniára ismét összeverődött a hőlégballon utazóközönsége.

„Én, Füstös Ferenc mint a HA 915 lajstromjelű hőlégballon kapitánya, légjáró őseinktől kapott jogommal élve társunkká fogadlak téged, aki a mai napon első utazásodat tetted meg velünk. Elődeink évszázadokkal ezelőtt elsőként hódították meg a végtelen eget. Igazi tulajdonosai lettek a Földnek, amelyet azóta is uralnak. A légjárók természetadta szerénysége és nagylelkűsége nyilvánul meg abban, hogy birtokunkat mindig megosztjuk társainkkal.

Ettől a naptól kezdve tudd és érezd magadénak azt a földet, amely felett utazol, legyen bár akármilyen magasan vagy alacsonyan a kosár a levegőben. Tartsd meg törvényeinket és maradj társunk! Megjelöllek téged a tűz jegyével, amely bennünket a kék égbe emel. Megjelöllek téged a Föld jelével, mely bennünket utunk végén mindig magához ölel. Megjelöllek téged a ballonosok italával, melynek szeretete bennünket összefűz.

Fogadd tőlem az előnevet, viseld becsülettel, és soha ne feledd el! Egészségünkre!” – szólt a kapitány, míg öngyújtójával leégetett egy szálat hajunkból, illetve szakállunkból, fejünkre földet szórt, majd meglocsolt egy jókora adag pezsgővel. Ezek után a Nyárád völgyében végigsuhanássy előnevet és grófi címet adományozta, majd mindezt egy szoros kézfogással és oklevéllel erősítette meg.