Ne érje szó a szilvás ház elejét

Sok olyan család is akadt, ahol már két–három héttel ezelőtt megkezdték a lekvárfőzést, hogy a fesztivál napjára befőttesüvegekben, cserépkancsókban tárolt “végtermékkel” rukkolhassanak elő. A község polgármestere és alpolgármestere, Kolcsár Gyula és Szabó Ernő már a reggeli órákban a helyszínen volt, tőlük tudjuk, hogy az elmúlt évi tapasztalatok alapján jobbítottak a szervezésen. A tavalyi 700 kilóval szemben idén 2000 kiló szilvából főztek lekvárt, ehhez adódik még az az 1000 kilónyi besztercei szilva, ami a falu gazdáinak kertjében termett, s aminek nagy része inkább lekvárrá, mint pálinkává változott.

“Az idei medvejárás nem kedvezett a fesztiválnak” – mondta el a két elöljáró. Körülbelül 40 százalékát tették tönkre a szilvatermésnek a kiéhezett barnabundások, de a kár ennél jóval nagyobb, hiszen összetörték a fákat is. Ezért aztán a megye észak-nyugati részéből, Dedrádról kellett vásárolni két tonna szilvát, hogy szó ne érje a szilvás ház elejét.

Egyik üst mellett a szolgálatos kavargató, Barabás Anna elmondta: a szilvát odateszik az üstbe, huszonnégy órát főzik, közben folyton kevergetik, egy napon keresztül. Hát ezért is főzik mostanság kevesen, mert nem könnyű egy álló napig az üst mellett állni s kevergetni. Ha lejárt a nap, s a lekvár elkészült, beteszik cserépbögrébe, fazékba, befőttesüvegbe, lekötik ronggyal vagy papírral, s aztán eláll két–három évig, vagy még annál is tovább. Ugyanis a massza bebőrözik, s a felső kemény réteg – ami igencsak finom – szigetel. A szakértő elmondta, nem szabad cukrot tenni a lekvárba, különben megromlik.

A művelődési otthon előtti lejtőn három üstben kavargatták a lekvárt, közben meg lehetett látogatni az egyik teremben a helybeli Albert Olga műkedvelő képzőművész kiállítását. Délután a faluban felvonult a testvértelepülés, a magyarországi Demecser rezesbandája.

A fesztivál egyik ötletgazdája, a demecseri Szivárvány Közművelődési és Szabadidős Egyesület elnöke, Kiss Gyuláné elmondta, próbáltak segíteni a járaiakon, hogy megtalálják az hagyományos, de úgy tűnik, elfeledett tevékenységgel a túlélési lehetőséget. A demecseriek bográcsokban főzték a gulyás különböző “válfajait” a szilvás üstök közelében – saját alapanyagokból. Estére, amikor elkezdődött a kulturális műsor – ár ide, drágaság oda – a teljes felkínált szilvalekvárkészlet gazdát cserélt.