Nagyapának hitték

„Ő a legnagyobb gyerek, akit valaha ismertem.” Ezt a második feleség, Marika is sűrű fejbólogatással nyugtázta: „Valójában nekem három gyerekre van gondom: Elemérre, Katára és az öccsére, Elemérkére.” Első házasságából származó nagy fia, Gergely 27 éves, most végezte a jogot Pécsen. A második feleség, Mária a nagyenyedi tanítóképzőbe járt, és most, hogy a két gyerek felcseperedett, szeretné elvégezni a kertészmérnöki egyetemet. Egyébként ő Kincses Elemér nem hivatalos titkárnője. Kincsesék Marosvásárhely régi, nagypolgári negyedében, a főtérhez közel eső Köteles Sámuel utca egyik patinás társasházában élnek, ahol minden lakáshoz csinos kert tartozik. Nem csoda hát, ha a rekkenő júniusi hőségre való tekintettel a szabadban beszélgettünk.

Új szerelem: az opera
Kincses Elemér több színdarabot írt, ezek közül hetet mutattak be különböző társulatok. A Senecát négy helyen, Szatmárnémetiben, Vásárhelyen, Galacon és Szabadkán is játszották. Ezenkívül számos színházi előadást, pár filmet és egy operát is rendezett. „Kolozsváron állítottam színpadra a Falstaffot. Nagyon beleszerettem ebbe a munkába, de ők valószínűleg nem szerettek belém, mert azóta sem hívtak operát rendezni” –  ecsetelte utóbbi évei egyik izgalmas kitérőjét. „A színházi rendezés kín. De ha megszólal a próbán Verdi zenéje, az már eleve felemel a földről. Ugyanakkor elájulok attól, hogy mire képes egy-egy kiváló énekes. Ezért szeretnék még operát rendezni” – vallotta be egyik titkos vágyát a rendező. Színészek esetében ritkán érzett hasonló extázist: „Ez olyankor következik be, amikor felvillantasz valamit neki, ő pedig ebből tízszer többet ad vissza.” Mostanában a Székely János-dráma, a Caligula helytartójának színpadra állítása volt számára a legnagyobb ünnep. Úgy érzi, visszatalált a vásárhelyi társulathoz, amelytől korábban kissé eltávolodott.

Regény készül
Kincses Elemér első kötete – nagyon régen – a Forrás sorozatban jelent meg, akkor Bekötött szemmel címen néhány rövid prózai írást gyűjtött egy csokorba. Azóta nem írt prózát, mert elcsábította a drámaírás, most pedig regények készülnek írói műhelyében: „Tavaly novemberben jelent meg Soha című, a gyerekkoromról szóló regényem. Most a harmadikat írom. A másodikhoz még hozzá sem fogtam, mert az a kolozsvári színészi éveimről szólna, és olyan emberek szerepelnek majd benne, akik még életben vannak... A harmadik kötet egy lehetetlen szerelemről szól. Két éve írom.”

A szenvedélyes halász
A regény újabb fejezeteinek a vezérfonala általában halászat közben születik: „Ülök a víz partján, s gondolkodom rajta... Most éppen ott tartok, hogy a szerelmes pár elutazik Brazíliába...” Kincses Elemér évtizedek óta szenvedélyesen halászik. Svédországi turnéjuk alkalmával az volt az egyik legnagyobb élménye, hogy sok csukát fogott. Persze se szeri, se száma az itthoni horgásztörténeteknek. „A legjobb az volt, amikor – nem olyan rég – fogtam egy kilós pisztrángot, ami hatalmas példánynak számít. Nem mondom meg, hol. Az illető faluban ültem a hídon, mellettem állt a feleségem, a lányom és a lányom barátnője. Jött egy falusi bácsi, hátán vasvillával, szénával, s azt kérdezte: unokák? Eddig azt hitték egyesek, hogy a feleségem a lányom, de most már az unokámnak nézik? Ez azért túlzás.” A fő horgász-sztori Marosfelfaluhoz kötődik. Télen barátja, halásztársa, Pokorny László nagy nehezen léket vágott a befagyott vízbe, majd továbblépett. „Gondoltam, ez közös lék, kommunizmus van. Beengedtem a horgot, s abban a pillanatban fogtam egy másfél kilós csukát. Nagy cirkusz lett belőle.”

Máthé Éva