Modern tárgyak ősi anyagból

A legkorábbi, a Kr. e. 4-ik évezredből származó leletek szibériai halomsírokból kerültek elő. Stein Aurél, a jeles magyar orientalista a kínai Turfan-sivatagban talált ezerötszáz éves nemezcsizmát. Homérosz az Illiászban Odüsszeusz nemezzel bélelt sisakjáról ír, de találunk nemezre vonatkozó feljegyzéseket Hérodotosz, Hésziodosz, Platón és Pliniusz munkáiban is. A legnagyobb jelentőséggel a pusztai népek számára bírt, ebből készítették sátraik, szőnyegeik, ruházatuk nagy részét, de kultikus szerepe is volt. A menyasszony az esküvői szertartás alatt fehér nemezszőnyegen ült, akár a mongol törzsfők a beiktatási ceremónia során.

Süveg, csizma, nyeregtakaró

A honfoglaló magyarok életében szintén fontos volt a nemez, ebből készítették  többek között sátraikat, süvegeiket, csizmáikat és a nyereg alá terített takarót. A Kárpát-medencében a botosnak is nevezett nemezcsizma, valamint a süveg, majd az azt felváltó nemezkalap voltak a legtovább használatos nemeztermékek, mígnem a 19. század végén, a 20. század elején kiszorították ezeket a textiltermékek. A nemez magyarországi újrafelfedezése egy kecskeméti házaspár, Nagy Mari és Vidák István neveihez fűződik. Ők szervezték meg 1984-ben az első magyar nemezkészítő tanfolyamot, s ugyanabban az évben az I. Nemzetközi Nemezművészeti Világtalálkozót.

Egyik tanítványuktól sajátította el a nemezkészítést Nezezon Enikő, a Nádudvaron működő kézműves szakiskola keretében. „Azelőtt nem gondoltam volna, hogy nemezes leszek, nem vonzott a szappanos, meleg vizes pancsolás. De amikor elmentem először a nádudvari képzésre, úgy éreztem, hogy hazaérkeztem. Nemezelés közben minden egyes alkalommal átélem a teremtés csodáját, ahogy kialakul a kezem alatt a munka. Ez egy varázslat” – meséli a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen magyar–néprajz szakot végzett fiatal nő, aki foglalkozott már kosárfonással, gyékényfonással és szárazvirág-kötészettel.

Jelképes ornamentika

A nemezelés során a fésült gyapjú meleg víz és gyúrás révén, kötőanyag használata nélkül táblává, szövetté áll össze. A minta kialakítására több módszer létezik: eleve mintásan rakják ki a nemezt (amint azt Belső-Ázsiában csinálják), vagy egy előnemezelt lapot gyúrnak be egy másik nemezlapba, esetleg kivágott mintát hengerelnek bele. A nemezlapot lehet díszíteni nemez- vagy bőrrátétek felvarrásával is. Indiában gyapjú- vagy selyemszállal hímezik ki. „A nemezes ornamentika nem díszítőművészet, hanem hagyományos jelképrendszer, amivel rengeteg dolgot, egész történeteket el lehet mondani” – mondja Nezezon Enikő, hozzátéve, hogy a magyar pásztorfaragásokban, írásos terítőkben szintén ez, a jó néhány ázsiai népnél is fellelhető mintavilág őrződött meg.

„A nemeznek lelke van”

Nezezon Enikő abban a szerencsés helyzetben volt, hogy röviddel azután, hogy elkezdte tanulni a nemezelést, lehetősége nyílt át is adni az ismereteit. Erre a Szatmár megyei Halmiban, az önkormányzat segítségével létrehozott kézművesműhely keretében nyílt lehetőség, ahol 10–12 éves gyerekeket oktat. „2006 óta »fertőzöm« őket a nemezeléssel, és ők nagyon élvezik. Vegyes csoporttal dolgozom, a román gyerekeket éppúgy érdekli, mint a magyarokat. A gyerekeknek azt próbálom meg átadni, hogy nem muszáj a tömegárut használni, saját kezükkel bármit el tudnak készíteni.

A nemezből készített használati és viseleti tárgyaknak lelkük van” – meséli interjúalanyunk, aki időközben egy szatmárnémeti játszóházban is elkezdett tanítani. A nádudvari iskolában a kétéves képzés során elsősorban a hagyományos nemezelésre oktatták a hallgatókat, roppant széles témakört ölelve át, az ázsiai takarók mintavilágától kezdve egészen addig, hogyan lehet átültetni ezt az ősi mesterséget a modern világba, praktikus tárgyak készítésével.

Nemezsátor a Partiumi Magyar Napokon

Nezezon Enikő takarókat, szőnyegeket és ruházati kiegészítők széles skáláját (sálak, mobiltelefon-tartók, tarisznyák stb.) készíti. „Szeretem a hagyományos jelképrendszert szecessziós elemekkel keverni, hímezni, gyönggyel díszíteni a munkáimat” – magyarázza, hozzátéve, hogy bármilyen ruhadarabot el lehet készíteni nemezből. A ruhadarabokhoz leginkább az ausztrál merinó birka finom gyapját használja, esetenként hernyóselyemmel kombinálva, míg a szőnyegek, takarók számára jó a gyimesi racka juh gyapjúja is.

A nemezelésnek egyébként a legnagyobb hagyománya Sepsiszentgyörgyön van, de Szatmáron is egyre nagyobb az érdeklődés ezen ősi mesterség iránt. A Nádudvaron végzett nemezelők munkáiból összeállított vándortárlatnak nagy sikere volt, csak az Északi Színház előcsarnokában több ezren látták. Az idei Partiumi Magyar Napokon ismét felállítják a nemezsátrat, és előadást is tartanak a nemezelésről.

Nezezon Enikő azt mondja, rengeteg ötlete van,  hivatásszerűen kíván a nemezeléssel foglalkozni. Szeretne egy nemezsátrat felállítani a Tisztviselő telepi családi ház udvarán, s ha az anyagiak majd lehetővé teszik, elutazni Belső-Ázsiába, Mongóliába, Kazahsztánba vagy Türkmenisztánba. „Nemezesként a legnagyobb dolog eljutni oda, ahol a nemezelés hagyománya nem szakadt meg, ma is élő gyakorlat” – mondja.