
Nem „országgyűjtő”, hanem élménygyűjtő utat járt be az elmúlt tizenhat hónapban a székelyudvarhelyi fekvőbringás, Szabó Zoltán, becenevén Kobra, aki szombaton tért haza tavaly június 16-án kezdődő Föld körüli útjáról.
2014. október 21., 19:052014. október 21., 19:05
Az elmúlt időszakról nyíltan beszélt kedden: azt is elárulta, már tervezi következő utazását. A bringás támogatója, a Góbé termékcsalád képviselője, Gönczi Dezső részvételével tartotta útértékelőjét, amelyből kiderült, az utazó a Földet két keréken megkerülve, összesen 32 441 kilométert bringázva, huszonnégy országban járt – útvonala Európát, Ázsiát, Új-Zélandot és Észak-Amerikát érintette.
Mint elmondta, arra törekedett, hogy valamennyire belelásson az adott társadalom életébe, kultúrájába – így például Kínában három hónapot töltött. Különösen érdekelték az emberek, a különféle gondolkodásmódok, így igyekezett a kisebb települések felé venni az irányt, kis házikókban, családoknál aludni és beszélgetni velük.
A komoly álmodozó
Bevallása szerint számos tekintetben változott az út alatt, de mint mondta, feltehetően változott volna akkor is, ha ugyanebben az időszakban itthon olvasással tölti szabadidejét. Megfigyelései szerint ennél nagyobb mértékben változott az ő megítélése a környezete részéről: számos levelet kap útjának követőitől, blogja olvasóitól, amelyekben mesterként, példaképként emlegetik.
„Akik ismernek, nem szólítanak így, akik pedig idealizálnak, nagyot fognak csalódni” – fogalmazott Kobra, hozzáfűzve, ő nem a bringások, hanem az álmodozók képviseletében tette meg földkerülő útját. „Komoly álmodozóként” határozza meg önmagát, aki nem ragad le vágyai szavakba öntésénél, hanem megtervezi és megvalósítja elképzeléseit. Mint kifejtette, az álmodozásra való képesség visszafejlődésével a kreativitás is csökken.
Arra is kitért, a gazdasági szempont meghatározó tényezője volt az útnak: ha nem lett volna a Góbé termékcsalád támogatása, nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy napi rendszerességgel részletes beszámolókat írjon blogjára, amelyekből később tudósítás születhet. Ez ugyanis számos helyen – például a tibeti, fagyponton való sátorozás közben – meglehetős nehézséget okozott.
Útitárs nélkül
Számos érdekes emberrel találkozott – Kuala Lumpurban például egy hetvenéves japán utazóval, aki hosszú ősz szakállal, csengős bottal csoszogott, és körülbelül kétszáz barátjának írt kézzel levelet ott-tartózkodása alatt –, sokan féltették is a következő országban uralkodó állapotok miatt. Megkérdezték tőle is, hogy félt-e az út során, Kobra erre igennel válaszolt.
Ám mint fogalmazott, általában akkor fél, amikor nem érzi magát elég felkészültnek, így ez komolyabb felkészülésre ösztönzi. A veszélyesebb helyeken, így például Iránban is megtapasztalta, hogy a helyenkénti robbantgatások közel sem annyira általánosak, mint azt az európaiak gondolják: ott is sok millió békés ember él.
Egészsége nem hagyta cserben az út során, megúszta néhány gyomorrontással és térdfájással. Egyszer rendőrségen is éjszakázott Kínában, ugyanis előre be nem jelentett vendég volt, ám abból sem származott komolyabb baja. Inkább a magány negatív hatását érzékelte az első, útitárs nélkül töltött hónapok után – egy darabig jótékonyan hatott saját gondolatait, belső világát feltérképezni, ám később ezek a gondolatok „szétestek” – véleménye szerint ellentétes nézőpontok, kritikák nélkül személyisége nem fejlődhetett.
Az udvarhelyi utazó jelenleg újraismerkedik környezetével, az elmúlt tizenhat hónap történései azonban nem tartják sokáig itthon: már most több elképzelése van az újabb utazásokról, amelyekre tervei szerint már nem egyedül menne. Megállapította, az általa bejárt út csupán egy vékonyka vonal a Földön, amely mellé még szívesen szántana néhányat – a következő megatúrák egyikén Dél-Amerikát is útba ejtené. „Aki elmegy egy ilyen útra, legyen egy olyan édesanyja, aki annyit tud imádkozni, mint az enyém” – foglalta össze a világjáró.
A szilveszteri asztal összetétele sosem pusztán gasztronómiai megközelítésű kérdés: az év utolsó napján elfogyasztott ételekhez a legtöbb kultúrában jósló jelentést társítanak: amit eszünk (vagy nem eszünk), hatással lehet a következő év bőségére.
Könnygázt vetett be a csendőrség szerdán reggel a Iași megyei Ruginoasa községben, hogy megakadályozza a falusiak csoportjait a bunkósbotokkal vívott hagyományos szilveszteri harc elindításában.
A házi kedvencek védelmére hívják fel a figyelmet a szilveszteri tűzijátékok és petárdázások idején az állatvédők.
Ami kinevethető, az már nem teljesen félelmetes – a tréfálkozás azért is „kötelező” az év végén, szilveszterkor, mert a közösség ezzel jelzi: nem visszük át változatlanul a régi terheket az új évbe.
A látogatók által az állatok ketrecébe bedobott műanyagcsomagolás okozta egy fehér tigriskölyök halálát a dél-romániai Craiova állatkertjében – számolt be kedden a News.ro román hírportál.
Az ünnepek után sok háztartásban hasonló a kép: a hűtő zsúfolt, a dobozok egymásra tornyozva őrzik a karácsony bőségének emlékét, miközben egyre sürgetőbb a kérdés: mi legyen a maradékkal? A válasz szerencsére nem föltétlenül a kidobás.
Drámai mértékben megugrott a halálos medvetámadások száma Japánban, ezért a hatóságok egyre több veszélyesnek ítélt vadállatot lőhetnek ki. Az elejtett nagyragadozók húsát pedig főként grillezve fogyasztják a vendégek az éttermekben.
Köztudott tény, hogy ünnepek alatt általában bőségesebben esznek-isznak az emberek, mint a hétköznapokban: több édességet, alkoholos italt, zsíros, fűszeres ételt fogyasztanak.
Karácsonyfát, legót, könyvet, kortársaik körében divatos számítógépes játékokat is kértek a lövétei kisdiákok idén az Angyaltól. A gyerekek a Krónikának arról is beszéltek, mit jelent számukra a karácsony az ajándékokon túl.
Különleges újévi koncerttel indul a zenei év Kolozsváron: a Magyar Örökség díjas 100 Tagú Cigányzenekar lép fel a zeneakadémia nemrég átadott nagytermében. Az est sokszínű műsorral és rangos vendégművészekkel ígér emlékezetes zenei élményt.
szóljon hozzá!