Madártávlat és közelség

Aki azonban a magyarországi zsidó kulturális örökséghez madártávlatból és karnyújtásnyi távolságból egyszerre közelít, nagy valószínűséggel új, eleddig ismeretlen benyomásokat gyűjthet.
 
Cigánymuzsika a zsinagógában
E világ megismertetésére szervezett tanulmányút résztvevői Európa különböző szögleteiből érkeztek, kettős optikából közelítenek az országhoz és annak zsidó kulturális örökségéhez. Bár az újságírók természetesen alkalmazkodnak a szakmai „kérdezz-felelek” játék szabályaihoz, óhatatlanul magukra öltik a csodálkozó turista szerepét. Akár első alkalommal idelátogató turisták, akár kritikus szemmel figyelő újságírók vagyunk, öt nap alatt „csak” madártávlatból fogható be Magyarország zsidó kulturális öröksége.
Karnyújtásnyi közelségbe kerül egy-egy helyszín: az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem könyvtárának többszázados, porszagú könyvritkaságai, a Tokaj-hegyaljai Mád zsinagógája elhagyatott, és mégis mindennap ápolt emlékeivel, a Holokauszt Emlékközpont félhomályos, szándékosan szürkére és nyomasztóra tervezett atmoszférája. Vagy a monumentális, zsúfolásig telt Dohány utcai zsinagóga – Európa legnagyobb zsinagógája –, amelynek fullasztó melegében szinte tombolt a közönség a Budapest Klezmer Band és a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band közös koncertjén: a két zenekar „párbeszéde” által közvetített hagyományos zsidó és cigánymuzsika szinte túlfűtött érzelmileg. A túra egyetlen ortodox zsidó résztvevője, az Izraelből érkezett újságíró meg is ütközött ezen: nem tartotta illendőnek, hogy a csendes fohász és elmélkedés közegében harsány, dübörgő zenének tapsoljon a közönség.
A zsidó kulturális örökségben való tájékozódáshoz fogódzót, útjelzőket lépten-nyomon nyújtanak a vendéglátók, nem pusztán információhalmaz formájában, a színek, szagok, ízek és a sokféle látvány is segít bepillantást nyerni a magyarországi zsidóság feldolgozás alatt álló vagy már feldolgozott adatok formájában továbbadandó múltjába – és többarcú jelenébe.

Az emlékezés tárgyai: üvegszékek és vascipők
A Páva utcai, 2004-ben felavatott, Mányi István Ybl-díjas építész tervei alapján készült Holokauszt Emlékközpont az egyik első állami alapítású holokausztközpont Közép-Kelet-Európában. Állandó kiállítása nem időrendi sorrendben ábrázolja az eseményeket, hanem a zsidók üldöztetésének egyes fázisait bemutató egységekre épül: jogfosztás, kifosztás, a szabadságtól, az emberi méltóságtól, az élettől való megfosztás. Az egyes témák központi eleme a valós családi és személyes történetek sorozata, amely a kiállítás egészét végigkísérő falon kapott helyet. Hanganyagok, dokumentumfilmek, korabeli plakátok és rendeletek teszik érzékelhetővé a magyarországi zsidóság „jogfosztástól a népirtásig” vezető útját, amelynek legsokkolóbb állomását, az auschwitz-birkenaui eseményeket külön terem idézi fel. Mire a látogató a kiállítás befejező termébe ér, az életeket jelző vonalak elfogynak, az első teremben megjelenő személyes tárgyak eltűnnek. Még halljuk az első teremből átszűrődő esküvői zenét, amely a pusztulás előtti időszakra emlékeztet. Innen az emlékezés és a gyász terébe vezet az út, a zsinagógába, ahol üvegből készült széksorok állítanak emléket a holokauszt több mint félmillió magyar áldozatának. Mindegyik üvegszéken egy-egy család vagy személy fényképe látható: többek között Radnóti Miklósé, Szerb Antalé vagy Rejtő Jenőé.
A magyar zsidóság huszadik századi tragikus történelmének állít emléket a Duna-parton felállított, korhűségre törekvő, a halál pillanatát megörökítő szoborkompozíció. Az emlékművet 2005. április 16-án avatták fel a Roosevelt tér és a Kossuth tér közötti pesti partszakaszon; a Cipők a Duna-parton elnevezésű kompozíció azoknak állít emléket, akiket nyilaskeresztes fegyveresek 1944–45-ben a Dunába lőttek. A hatvanadik évfordulóra Pauer Gyula Kossuth-díjas szobrászművész hatvan pár, az 1940-es évekből való lábbelit formált meg vasból.

Vidéki zsidóság: ritka esküvő
A vidéki hitélet egyik fontos helyszínén, Miskolc és egyben Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyetlen ma is működő zsinagógájában Freund Jenő, a miskolci Ortodox Izraelita Hitközség elnöke kalauzol. A zsinagóga 1856 és 1863 között épült, neoromán stílusban. A háromhajós épület díszítésében gótikus és bizánci elemek is láthatók, a falak festése keleti motívumokat idéz. Ludwig Förster, a miskolci (és a Dohány utcai) zsinagóga tervezője több újítást is bevezetett: orgonát építtetett a zsinagógába, a tóraolvasó asztalt pedig az épület közepe helyett a frigyszekrény elé tette. A körülbelül 10 ezer zsidó vallású miskolci nagy része a holokauszt áldozata lett, ma körülbelül 500-an élnek a városban. A felújításra váró zsinagóga jelenleg is őrzi eredeti formáját.
Az utcáról nyíló kapualjban elhelyezett márványtáblák a Miskolcról és környékéről 1944-ben elhurcolt zsidóságnak állítanak emléket. Freund Jenő elmondta, kevés tagja van az ortodox zsidó hitközségnek Miskolcon és környékén, egyre gyakoribb a vegyes házasság, és ha valaki keresztény családba házasodik, az esküvő legtöbbször a katolikus vagy protestáns szertartás szerint zajlik. Utoljára nyolc évvel ezelőtt tartottak ortodox zsidó szertartás szerinti esküvőt a zsinagógában: Freund fia házasodott.

„Kóserolás” Budapesten
Azon keveseknek, akik a zsidók számára előírt – azaz kóser – ételeket fogyasztanak, az alapanyagok beszerzéséhez Budapestre kell utazniuk, ugyanis csak a fővárosban kapható a zsidó előírásoknak megfelelően elkészített élelmiszer. A kóser konyha eredete az ókori Izraelig nyúlik vissza, és sajátosságai a Biblia számos előírásában gyökereznek: ezekhez ma is ragaszkodnak a vallásos zsidó családok. „Csakhogy a vért meg ne egyétek; földre öntsd azt, mint a vizet” – áll Mózes könyvében, és a zsidó hagyományokban fontos szerepet kapó vér tilalma szerint csak kivéreztetett hús fogyasztható. Miskolcon a deportálás előtt még számos kóser mészárszék működött, amelyekben a hagyományoknak megfelelően „kóserolták” a húst. A második világháború előtt itt is megvizsgálták a leölt állatok gégéjét és tüdejét, így állapították meg, hogy az állat egészséges, tehát „kóser”, és alkalmas a fogyasztásra. Ezután az ereket kivágva vértelenítették, majd sóban áztatták a húst, amelyet a kóser mészárszékek árusítottak.

Rabbiprófécia Kossuthról
A mai miskolci Ortodox Izraelita Hitközség gondoskodik fennmaradt létesítményeiről és templomairól, ragaszkodik a vallási hagyományokhoz, és a közösség egyik fontos feladatának tekintik, hogy a gyerekeket vallásoktatásban részesítsék. Mivel a hitközség nem engedheti meg magának külön zsidó iskola működtetését, a kicsik már hároméves kortól vallásórára járnak.
Freund Jenő lényegi különbséget lát a budapesti és vidéki zsidóság között. A zsidó közösségek hitőrzését a templomba járók százalékaránya szerint szokták mérni, s bár a vidéki hitközségek az ország zsidóságának ugyan csupán 10 százalékát teszik ki, hitéleti szempontból többet nyújtanak a magyarországi zsidóság egészének, mint a budapesti közösségek. És bár a miskolci ortodox hitközségnek nincs saját rabbija, itt vallásosabbak az emberek, mint a fővárosban. A vallási vezetőt a közösség választja: azt az embert jelölik ki erre a szerepre, akit leginkább tisztelnek, akiben leginkább megbíznak, akihez tanácsért fordulnak. Régi anekdota: amikor a gyermek Kossuth Lajos beteg volt, egy rabbihoz vitték, aki így vigasztalta az aggódó szülőket: meglátják, ebből a gyermekből nagy ember lesz.