Letűnt korok Mikházán

A reneszánsz jegyében berendezett ferences kolostor udvarán csendesebb tevékenység folyt, papírkészítés, ötvös- és bőrdíszművesség, korabeli zene várta a látogatókat.
A Maros Megyei Múzeum és a Mikházi Csűrszínház Egyesület az Artecotur Egyesülettel közreműködve egész napot kitöltő, tartalmas rendezvényt szervezett, amely látványos is volt, de elmélyülésre is lehetőséget adott. Délelőtt a Csűrszínház udvarán gyülekeztek a római légiósok, a látogatók pedig egy-egy római névvel ellátott karkötőt és programfüzetet kaptak a szervezőktől.
A fesztivál felvonulással kezdődött, a római legionáriusok, a szintén római viseletbe öltözött közönséggel, vendégekkel, falubeliekkel a régészeti ásatásokhoz indultak, hogy ott hivatalosan is elejét vegye a rendezvény.
Az isteneknek bemutatott „áldozattal” kezdődött a megnyitó, majd Soós Zoltán múzeumigazgató foglalta össze a fesztivál lényegét: az elmúlt idők bemutatása, egy elfeledett, föld alá temetett kultúra megelevenítése a szándékuk a rendezvénnyel. Szélyes Ferenc, a Mikházi Csűrszínház Egyesület elnöke köszönetet mondott a múzeum munkatársainak a szervezésért, azért, hogy élettel telik meg a falu ezen a napon. A Mikházán kutatásokat végzők nevében Lenkei László egyetemi docens beszélt, elmondta, hogy magyarok, románok és németek együtt dolgoztak, a csapat tagjai között régészek és építészmérnökök tárták fel a múltat, aminek az eredményeit továbbgondolva tervezték a jövőt. Az építészek koordinátora, Gaul Cicelle adjunktus, a régészeti park egyik tervezője elmondta, az építészek munkájának egyik eredménye az épülő pavilon, a másik a régészeti park lesz, amely remélhetőleg minél előbb elkészül.
A Csűrszínház kertjében kialakított arénában a „barbár szövetség” és a rómaiak harcát nézte végig a fák árnyékában, szalmabálákon ülő közönség, majd római légiós katonák hadgyakorlatoztak, és gladiátorok tartottak bemutatót. Ugyanott íjászversenyt is tartottak, kicsik és nagyok próbálgatták rátermettségüket.
Az I. Fórumnak kinevezett udvaron tartották a borkóstolót, a gasztronómiai bemutatót, hátul, a fák között rendezték be a II. Fórumot, ahol a római kézművességgel, művészetekkel, a hétköznapi élet eszközeivel lehetett ismerkedni. A III. Fórum szintén a kertben kapott helyet. Ott is műhelyek álltak, például a Condimentaria, ahol a fűszernövényeket válogatták és mutatták be azok felhasználási lehetőségeivel együtt, vagy a Taberna tonsoria, ahol római kori frizurákat készítettek az erre vállalkozóknak. A Taberna unguentaria a rómaiktól fennmaradt receptek alapján készülő krémeket és kenceficéket mutatta be. Volt mécseskészítő, festészeti és kerámiaműhely, de még jósda is. Míg a Csűrszínház körül hangos és zajos volt az élet, a ferences kolostor kertjében nyugodtabb tevékenységek, inkább a szellemnek szóló foglalatosságok kínálták magukat. Kolumbán Árpád ötvösművész asztalánál soha nem ritkult a kíváncsi gyerekcsapat, nyakéket, karkötőt, gyűrűt készítettek, tanulták az ötvösség technikáit. Márton Krisztina, a marosvásárhelyi Teleki Téka munkatársa a papírmerítés művészetébe avatta be türelemmel és hozzáértéssel a gyerekeket és felnőtteket. Egy másik asztalnál rajzoltak, festettek, egy harmadik helyen a bőrdíszművesség fogásait próbálgatták, míg mások gyertyát készítettek. A kolostor épülete nem látogatható, annak csupán egy szobáját sikerült kinyittatniuk a szervezőknek. Abban a szobában a ferencesek egykori könyvtárát csodálhatták meg a könyvbarátok. A Teleki Tékában őrzött könyvek fényképfelvételeiből készített pannók imitálták a könyvespolcokat. A ferences templomban régizene-hangversenyt is tartottak. A templom zsúfolásig telt, az oltár előtt a Flauto Dolce Együttes adott elő Kájoni János korabeli szerzeményeket.