Léghajók romantikája

Volt olyan, amelyet a közeli Szováta felé sodort a légáramlat, és volt, amely ellenkező irányba, a Görgényi-havasok felé tartott. Akadt olyan léghajó is, amely hosszú percekig a felszállóhelye fölött lebegett. A repülési kalandra vállalkozó bátrak elé azonban – bármelyik kosárba is szálltak be – pazar kilátás tárult a több száz méteres magasságból.

A szél iránya dönt

A gyakorlott hőlégballonozók azt mondják, hogy a léghajózás veszélytelenebb, mint az autózás annak ellenére, hogy a „jármű” korlátozott mértékben irányítható. Csak akkor indulnak útnak a repülni vágyók, ha a pillanatnyi légköri viszonyok, a szél erőssége és iránya megfelelő. Ezt egyrészt meteorológiai előrejelzésekből, másrészt a „próbalufi” sebességéből állapítják meg, és a repülésirányító parancsnok dönti el, hogy megfelelőek-e a viszonyok a repüléshez. A vármezői léghajó-találkozón hat – köztük öt magyarországi és egy romániai – ballon emelkedett fel. Salat Csaba, a fesztivál szervezője elmondta: vannak kosarak, amelyekbe 4–6, a nagyobbakba pedig 10 személy is befér – a kisebb hőlégballonok 12 ezer, a nagyok 25–30 ezer eurót kóstálnak. Propánbutángázzal működnek, és egy légballon természetesen több tartalék palackkal indul útnak. Az, hogy milyen magasra emelkedik, a kupolában található melegebb levegő és a hidegebb kültéri levegő közötti egyensúlytól függ, a kupolában 120 fokos is lehet a hőmérséklet. A légi járművek két szakképzett és tapasztalt pilóta irányításával indultak útjukra. A pilóták úgynevezett szakszolgálati engedélylyel rendelkeznek, amely a gépkocsi-vezetői jogosítványnak felel meg: elméleti felkészítőn vesznek részt, és legalább 20 órát kell repülniük ahhoz, hogy megkapják az engedélyt.

Avatóceremónia és kalandorok

Azokat, akik első alkalommal jó órányit léghajóztak a többnyire csak Verne-regényekből és filmekből ismert hőlégballonnal, földet érés után a hőlégballon-pilóták „gróffá avatták”, és „adománylevélben” részesítették. A vidám ceremóniát nemcsak a közönség szórakoztatására találták ki, ugyanis több évszázados múltra tekint vissza. A feljegyzések szerint ennek a rituálénak a szokása 1781-ben Párizsban honosodott meg. Az egyik léghajó kapitánya Aeronauta üdvözlet kétszáz év távlatából címmel mondott köszöntőt, majd a ceremónia a térdelő újoncok „felkenésével” folytatódott. A kapitány megjelölte az újoncokat a tűz jelével, mely a hőlégballonost az égbe emeli (öngyújtóval meggyújtotta egy hajszálukat), a Föld jelével (földet szórt a fejükre), mely útja végén mindig magához öleli a magasba emelkedőt, és a ballonosok italával, a pezsgővel, melynek szeretete az egekben utazókat összefűzi. „Fogadd tőlem az előnevet, viseld becsülettel, és soha ne feledd el!” – bocsátotta útjára a nyolc újoncot Horváth Ákos. Egyikük, Bereczki Ottó, a „Gróf Felszállóhelyre Leszállóssy” címet kapta, mivel a ballon, amellyel „utazott”, semmiképpen nem akart elmozdulni a felszállóhely fölül. Jóval szerencsésebb volt Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének ügyvezető elnöke, aki mintegy másfél kilométernyire, egy gyümölcsöskert almafái között landolt. Neki a „Gróf Almáskerti Leszállóssy” címet adományozták. „Gróf Bekecsi Birtokát Hajnalig Őrzőssy” címet kapott Birtók Attila, akit a tavalyi fesztiválon a Bekecs túlsó oldalára sodort a légáramlat. A vármezői fiatalember utazása tavaly igencsak kalandosra sikeredett. A nagy ködben sem a kapitány, sem a helyismerettel rendelkező Birtók nem tudta megállapítani, merre lebegnek, végül a Bekecsen, a fák között landoltak, és egy pásztor segítségével találták meg a legközelebbi falu felé vezető utat. A délutáni napsütésben kezdődött és egy-két órásra tervezett tavalyi kaland másnap hajnalban ért véget.

Sport, hobbi, kikötött léghajó

Szombaton, a késő délutáni órákban az erősödő szél keresztülhúzta a légballonosok számításait. Amikor próbaképpen felengedték a fekete lufit, egy perc alatt kilométernyi távolságra röpítette azt a szél. „Így vinné el a hőlégballonunkat is a légáramlat. De megeshet, hogy a szél miatt fel sem tudjuk fújni a ballonokat. Ráadásul ilyen időjárási viszonyok között nemcsak a felszállás, hanem a leszállás is nagy gondot jelentene” – magyarázta lapunknak az egyik legtapasztaltabb magyarországi hőlégballonos, Pálosfalvi Brúnó. Az időjárás viszontagságait saját bőrén tapasztalta néhány hónapja a bukaresti Sorin Stan. A motoros siklóernyővel köröző fiatalembert a tavaly mintegy harminc kilométerre sodorta a szél. „Amikor egy gazda tyúkudvarán landoltam, az majd’ elájult. Lelket kellett vernem bele, amíg megértette: habár az égből pottyantam, én is földi halandó vagyok, mint bárki más” – idézte fel a néhány hónappal ezelőtti kalandját Stan. Bár egyetlen tapasztalt pilóta sem mert szombat délután a magasba emelkedni, vasárnap délelőtt az időjárás megkegyelmezett a repülni vágyóknak: öt légballon is felszállhatott. Kádár Levente és Salat Csaba, a fesztivál szervezői elégedettnek tűntek. Elismerték: bár motoros siklóernyősök többen vettek részt a fesztiválon, látványuk nem említhető egy napon a hőlégballonok romantikájával. A Vármezőre sereglett, mintegy ezerfőnyire duzzadt közönség jól érezte magát. A szervezők a tavalyi repülésekről készült felvételek vetítésével, majd a közönséget „lifteztető” ballonnal kárpótolták azoknak a csalódását, akiknek az idén nem adatott meg a repülés élménye: a kikötött léghajót mintegy 50–100 méternyire engedték felemelkedni, majd a kötéllel visszahúzták. A repülés élményét 20 lejért élhették át a vállalkozó szelleműek, akár sötétedés után is. Salat Csaba elmondta, a fesztivált azért rendezték, hogy sportként és hobbiként is népszerűsítsék a hőlégballonozást, amely Romániában még gyermekcipőben jár. „Ennyi ballon egyszerre még nem repült az országban. Bízom abban, hogy jövőre még többen lesznek” – fejtette ki. 

Kiss Judit, Szucher Ervin