Küzdelem Bukarest épített örökségéért

A 20. század elején építészete és kulturális élete alapján „a Balkán Párizsának” nevezett főváros öröksége már hosszú ideje pusztulásnak indult. Az 1980-as években Nicolae Ceauşescu leromboltatta történelmi negyedei jó részét, hogy helyükön gigantikus palotát emeltessen. A demokrácia viszszatérése 1989 végén nem vetett véget a régi Bukarest pusztulásának. Az ingatlanspekuláció több tucat gyönyörű villát pusztított el, az art nouveau göngyszemeit ledózerolták, és helyükön lakótömböket építettek. A Vatikán tiltakozásaira és a bírósági határozatokra fittyet hányva a védett műemlékek, köztük a bukaresti katolikus katedrális mellett toronyépületek nőttek ki a földből.

A városháza szélesíti az úthálózatot, miközben Európa a gépkocsik számának csökkentését szorgalmazza a városok szívében. Az Andrei Pippidi történész által „kulturális apagyilkosságnak” nevezett folyamat láttán Dan úgy döntött, nem marad meg addigi egyedüli szenvedélyénél, a matematikai formuláknál. A Román Tudományos Akadémia matematikai intézetének kutatója álmodozó kamaszként vetette magát a küzdelembe. „A petíciók hasznosak, de nem vetnek véget a rombolásnak” – mondta az AFP-nek a „Mentsétek meg Bukarestet!” társaság alapítója. A bíróság előtt elért sikereknek hála, sikerült megmenteni a tervezett négysávos gyorsúttól több parkot, villát és egy hagyományos piacot.

„Nicuşor a bátorság és a méltóság példája” – vélekedik Pippidi, aki a Dilema Veche című hetilapban vezet városvédelmi rovatot. „Megtalálta a legjobb módot arra, hogy meghiúsítsa a hatóságok vitatható döntéseit. Ez szokatlan ebben az országban, ahol a kommunista rendszer hosszú időszaka aláásta a felülről jövő döntések kétségbe vonására irányuló elszántságot.” Sorin Oprescu, Bukarest polgármestere, akinek több projektjét is leállították a bíróságok a különböző szabálytalanságok miatt, ostorozza a civil szervezeteket, amelyek szerinte „meg akarják akadályozni a város fejlődését”. A Fogarason született matematikus egyetemi tanulmányai idején szeretett bele a fővárosba, ahol sokféle kulturális befolyás érvényesül, és Dan szerint érezhető „egyfajta varázs”.

A Sorbonne-on szerzett doktorátus után azzal a reménnyel tért haza, hogy változtatni tud a dolgokon. Hamar csalódott, de nem adta fel. Különös fájdalmára szolgál, hogy nem tudta megmenteni a Marna nevű hotel art déco épületét a ledózerolástól. Ez annyira elkeserítette, hogy kilátásba helyezte: amennyiben a bíróság nem vonja felelősségre Bukarest polgármesterét az általa elrendelt rombolásokért, ő lemond román állampolgárságáról, és Franciaországba költözik – abba az országba, amely küzdelmét, harcát ihleti. Biztatónak tartja viszont, hogy az utóbbi időben Romániában több olyan törvény született, amely szigorúbban védi az épített örökséget és az urbanisztikai értékeket, és megerősödött a zöld városokért küzdő mozgalom is.