Kulcs a végső boldogsághoz

– Előadásának központi témája a tudat volt. Mit ért a fogalom alatt?
– A mi hagyományunk szerint a tudat nagyon lényeges, és fontos ismerni annak valós természetét. A tudatnak két aspektusa van: a hétköznapi tudat és a tudat valós természete. A hétköznapi tudat magában foglalja többek között az öt érzékszervi tudatosságot, a mentális tudatosságot és a tudatalattit. Mindezek a hétköznapi tudat részei. Ide tartozik valamennyi konceptuális, dualisztikus gondolatunk.

– És mi a tudat valódi természete, melynek megismerését célul tűzik ki a buddhisták?
– Az általam képviselt dzogcsen tanítások értelmében a tudat valódi természete tiszta és ragyogó. Azáltal, hogy megpróbáljuk megismerni a tudatot, megszabadulunk az összes korlátolt, konceptuális gondolatunktól, téveszménktől. Ezen téveszméink az összes szenvedés, konfliktus okozói, és a tudat valós természetének megismerése a végső boldogság kulcsa.

– Hogyan ismerhető meg a tudat valós természete?
– Nem kizárólag elméleti, dualisztikus gondolatok révén való megértésről van szó. A tudat csupán személyes tapasztalat által ismerhető meg, és túl kell lépnünk a dualisztikus, konceptuális gondolkodáson. Ehhez természetesen vannak módszerek, melyeket gyüjtőszóval meditációnak nevezünk. Az egyik kulcsfontosságú módszer abban áll, hogy megfigyeljük a tudatot, megpróbálunk betekinteni a gondolatok mögé, függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív gondolatokról van szó.

– Sokan vélekednek úgy, hogy a meditáció a keleti embernek való, az nem egyeztethető össze a modern életformával. Ön hogyan vélekedik erről?
– A meditációt mindenki gyakorolhatja, ez nem feltételez speciális életvitelt. A tanításainkat magas fokon megvalósító mesterek közül sokan nem voltak szerzetesek, hétköznapi életet éltek, de meditáltak és elérték a célt. Amire szükség van, az az elhivatottság és a nyitottság, ezek birtokában mindenkinek megvan a lehetősége a gyakorlásra, hiszen a tudat valós természete áthat valamennyi érző lényt. Függetlenül a foglalkozásunktól, társadalmi státusunktól vagy egyéni jellemvonásainktól, a tudat valódi természete minden érző lényben egyformán tiszta és ragyogó. Épp ezért bárki meditálhat és elérheti a megvilágosodást.

– A buddhizmus egyik alaptétele a reinkarnációba vetett hit. Önnek vannak emlékei előző életeiből?
– Nincsenek, de hiszek abban, hogy mindaz, amit jelenleg tudok, amit csinálok és tapasztalok, az előző életek karmikus lenyomatainak, az akkori tevékenységemnek az eredményei.

– Napjainkban nem jelent jó karmát Tibetben élni. Az ön hazája 1949 óta kínai elnyomás alatt sínylődik. Mit gondol,  van remény a tibeti kultúra fennmaradására a durva kínai elnyomás ellenére?
– A tibeti lámák és az egyszerű emberek egyaránt megpróbálják megőrizni a kultúrát, beleértve a spirituális hagyományokat, melyek a tibetiek életében fontos szerepet játszanak. Tibetben nehéz a helyzet, de imádkozunk azért, hogy sikerüljön megőrizni a kultúránkat.

– Buddhista lámaként egyik vezérelve az együttérzés kell, hogy legyen. Milyen érzéseket táplál a népét, hazáját megnyomorító kínaiak iránt?
– A kínaiakról beszélve nem általánosíthatunk. Ami a tibeti népet és kultúrát veszélyezteti, az a kínai kommunista kormány politikája, amely a tibeti népre és a kínai politikusokra nézve egyaránt káros. Lényegesen hasznosabb lenne a buddhizmus szellemében eljárni, ami valódi együttérzést, mások megértését és minden érző lény érdekeinek szem előtt tartását jelenti. Ez sokkal nagyobb harmóniát teremtene a társadalomban és a népek között is.

– Hogy látja, mi, nyugatiak mennyiben különbözünk a tibetiektől?
– A tibeti emberek számára a vallás nagyon fontos része az életnek. A nyugati világban az embereket sokkal inkább a külső dolgok, az anyagi fejlődés foglalkoztatja. A tibetiek, a buddhisták általában sokkal inkább a belső dolgokra koncentrálnak, a tudatra, azt próbálják megismerni, a tudatban próbálnak békét, harmóniát teremteni. Meglátásom szerint ez a legnagyobb különbség.

– Melyik megközelítés teszi boldogabbá az embereket?
– Minél mélyebb spirituális háttérrel rendelkezik valaki, annál boldogabb. Mivel a tibetiek spirituális megértése nagyobb, mint a nyugatiaké, ezért úgy gondolom, hogy ők boldogabbak.