A krasznai táncház immár két évtizede összeköti a generációkat
Fotó: Bokréta / Járd ki lábam néptáncegyüttes Facebook-oldala
A táncház ma nemcsak szórakozás, hanem identitásőrzés, közösségi összetartozás – vallja Székely Roland, aki szerint az idén huszadik évfordulóját ünneplő krasznai táncház mozgatórugója a hagyomány újraélése és az együttlét öröme. A krasznai kulturális referens, a Bokréta és Járd ki lábam néptánccsoportok vezetője a két évtizedes kezdeményezésről, a néptánc iránti érdeklődés növekedéséről, valamint a ma is élő, összetartó és kulturális örökségükre büszke közösségükről beszélt a Krónikának.
2025. október 15., 14:012025. október 15., 14:01
Húsz évvel ezelőtt szervezték meg az első táncházat a Szilágy megyei Krasznán, ahol a hagyományok tovább éltetése, az identitás megőrzése ma is kulcsfontosságú a helyi közösség számára. Az első alkalmat még csak gyerekként megélő, de harmadik éve már szervezőként tevékenykedő Székely Roland a Krónika megkeresésére felidézte, hogy az első krasznai táncházak idején minden újdonságnak számított. „Egy maroknyi lelkes ember, Lelik Berta, Lelik István, illetve Antal Dóra és Antal Roland nyíregyházi, ismert és elismert táncoktatók próbálták újraéleszteni azt, amit korábban csak a nagyszüleink meséiből hallottunk:
Még nem voltak nagy technikai feltételek, de adott volt a lelkesedés, összetartás és kíváncsiság. A legelső alkalmat 2005-ben, Katalin-napi táncházként rendezték meg, nagy örömmel csatlakozott mindenki, és hamar kiderült, hogy ez a kezdeményezés sokkal többről szól, mint egy-egy táncról: a hagyomány újraélése és az együttlét öröme volt a mozgatórugó” – fogalmazott a krasznai kulturális referens.
Székely Roland szerint az a céljuk, hogy a táncház ne csak megmaradjon, hanem fejlődjön is
Fotó: Bokréta / Járd ki lábam néptáncegyüttes Facebook-oldala
Hozzátette, sok feledhetetlen pillanatot őriznek, a jubileumi rendezvények, a vendégzenekarok és a közös éneklések mindig különleges hangulatot teremtettek. De talán a legszebb pillanatok mégis azok, amikor
Arra a kérdésünkre, hogy mit jelentett és mit jelent ma a közösség számára ez a táncház, Székely Roland azt felelte, kezdetben és napjainkban is igazi generációkat összekötő esemény. „A táncház ma nemcsak szórakozás, hanem identitásőrzés, közösségi összetartozás. Célunk, hogy a táncház ne csak megmaradjon, hanem fejlődjön is. Tervezzük, hogy több népzenei műhelyt, tánctanfolyamot szervezünk. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok ne csak nézőként, hanem aktív résztvevőként legyenek jelen. Emellett szeretnénk szorosabb kapcsolatot ápolni más szilágysági és partiumi néptánccsoportokkal is – amelyek eddig is részt vettek ezeken az alkalmakon –, hogy a tudás és az élmény kölcsönösen gazdagítson minket” – magyarázta a Bokréta és Járd ki lábam néptánccsoportok vezetője.
A Bokréta néptánccsoport és a táncház közössége kölcsönösen erősíti egymást
Fotó: Bokréta / Járd ki lábam néptáncegyüttes Facebook-oldala
A Bokréta és a táncház mindig is egymás testvértevékenysége volt. Sok táncházas fiatal itt kapott kedvet ahhoz, hogy belépjen az együttesbe, így a két közösség kölcsönösen erősíti egymást. A Bokréta fellépései pedig mindig inspirációt adnak a táncház közönségének is. A szervezőtől megtudtuk:
Székely Rolandtól azt is megkérdeztük, a Bokrétában van-e utánpótlás, érdeklődés a fiatalok részéről. „Igen, szerencsére van utánpótlás! A Bokréta három korosztályban működik: a legkisebbek, a Kis Bokrétások (56 gyerek) gyermektánccsoportban ismerkednek a lépésekkel és a népdalokkal, a fiatalok az ifjúsági csoportban táncolnak, ők a Bokrétások (24 gyerek), míg a felnőttek csoportja a Járd ki lábam elnevezést kapta (18 személy). Mindezek mellett hamarosan egy »Pici Bokréta« csoport is indul, mivel folyamatos a jelentkezés.
A fiatalokban nagy a nyitottság és az érdeklődés, ha megfelelő közösséget és élményt kapnak, akkor ők is szívvel-lélekkel őrzik tovább a hagyományt” – emelte ki a krasznai néptáncos.
Egyre több szilágysági gyerek érdeklődik a néptánc iránt
Fotó: Bokréta / Járd ki lábam néptáncegyüttes Facebook-oldala
Az elmúlt években több hazai és határon túli fesztiválon is bemutatkozhattak: jártak falunapokon, szilágysági magyar eseményeken és felléptek testvértelepüléseiken is, de talán a leginkább említésre méltó, hogy az elmúlt évben a Járd ki lábam néptánccsoporttal görögországi nemzetközi néptáncfesztiválon vettek részt.
Mint kifejtette, több elismerést kaptak a hagyományőrzésért, de számukra a legnagyobb siker mindig az, amikor a közönség velük él, és látják, hogy megérinti őket a tánc és a zene ereje. „A néptánc Krasznán mindig is sokkal több volt, mint egy kulturális program: a közösség szíve-lelke.
A közös próbák, fellépések, táncházak során igazi közösség alakul ki, ahol megtanuljuk egymást segíteni, figyelni, együtt örülni. Ez a fajta együttlét erősíti a helyi identitást, és hozzájárul ahhoz, hogy Kraszna ma is élő, összetartó, hagyományaira büszke közösség maradjon” – hangsúlyozta a Krónikának Székely Roland.
Kicsik és nagyok együtt ropják a táncot, egyformán fontosnak tartják a hagyományok tovább éltetését
Fotó: Bokréta / Járd ki lábam néptáncegyüttes Facebook-oldala
Magyar kulturális napokat tartanak a Szilágy megyei Zsibón, Wesselényi Miklós szülővárosában. A rendezvény nem csupán szórakozást kínál, hanem közösségépítő, kulturális élményt nyújt egy olyan szórványtelepülésen, ahol ritkák a magyar nyelvű programok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bármit is alkottál a konyhában, most egyetlen jól elkapott fotóval 400 lejes vásárlási utalványt nyerhetsz: elindult a Krónika legújabb nyereményjátéka, az Őszi gasztrokrónika fotópályázat.
Rétes, sütemény, kompót: az almáról szinte mindenkinek az édesség jut eszébe. Pedig egyes vidékeken a káposztáshordóba, a sült szárnyas mellé és a főtt húshoz kínált tormához is illeszkedett. Az almának igenis helye van a sós ételekben.
Ezer lejnél is drágább luxusmelltartó, márkás ruhák, parfümök és kozmetikumok szerepelnek többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) költségvetéséből elszámolt, vagyis közpénzből vásárolt tételek között.
Görbe fák, ufótörténetek, rejtélyes eltűnések: a Hója-erdőt is ajánlja októberre a National Geographic. A legendák övezte kolozsvári kirándulóhely ösvényein a múlt hétvégén feltűnően sok francia, német és spanyol szót hallottunk.
Ugyanannak a vadkáposztának a leszármazottja mindkettő, mégis kissé különböznek ízben, színben és textúrában: a karfiol inkább szelíd és krémes, a brokkoli karakteres és élénkzöld.
A hétvégén a szamosújvári Téka Alapítvány őszi fesztiváljának közönsége is megismerheti Szövérfi Zsuzsanna széki születésű hagyományőrző ruhatervező és viseletalkotó kollekcióját. Az alkotó munkásságáról, céljáról beszélt a Krónikának.
Nagyanyáink aszalták, befőzték, pálinkát főztek belőle, mi mégis gyakran csak nyersen harapjuk. Pedig a körte a sós gasztronómiában is otthon van: szalonnával, májjal, juhtúróval vagy fekete borssal is készítik.
Mintegy 19 tonna építőanyagot juttattak fel helikopterrel a Retyezátba, hogy az Önkéntes Hegyiszolgálat tagjai felújíthassák a Zănoaga-tó partján, közel kétezer méteres magasságban álló, erősen leromlott menedékházat.
Új adatok láttak napvilágot egy átfogó genetikai vizsgálat eredményeként a Déli-Kárpátokban élő farkasállomány összetételének változásáról, territóriumairól.
Ilyenkor, szeptemberben talán a legízesebb, legzamatosabb és legváltozatosabban felhasználható „piros aranyunk”, a paradicsom. A nagyvilág gasztronómiái számunkra meglepő módokon használják fel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!