Kőrösi Csoma nyomában

Cey-Bert Róbert több könyvet is írt az utazásairól, többek között gasztronómiai vonatkozásban (Hunok és magyarok konyhája – Áldosok - Karakányok – Üstönyök – Sütények). Eseménydús életéről Kézdivásárhelyen tartott őstörténeti előadása előtt faggattuk Cey-Bert Róbertet, aki Magyarországon, Siófokon él, a Kodolányi János Főiskola Gasztronómia Tanszékének vezetője.

Útban a legendák földje felé

Cey-Bert Róbertben kora gyerekkorában megfogalmazódott, hogy mivel szeretne foglalkozni: már ekkor olvasgatta a hun-székely legendákat, és nagy érdeklődést tanúsított a magyarok eredete, őstörténete iránt. Középiskolás korára már eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad, eljut arra a földre, ahonnan a legendák szerint a magyarok Pannónia földjére érkeztek. A kommunista időszakban nem volt könnyű utazgatni, így Nyugat-Európába emigrált, abban reménykedve, hogy onnan könnyebb lesz majd eljutni a Távol-Keletre, Ázsiába. Párizsban és Genfben koptatta az egyetemek padjait, majd beérett az elhatározás: nekivág a nagy útnak. Párizsban a több ezer éves kínai krónikák fordításával foglalkozó türkológiát tanító tanára, Jean Paul Roux professzor tovább erősítette benne az elhatározást. A francia professzortól tanulta meg többek között az első hun szót is, a „tengri”-t, ami istent és eget jelent.

Jurta és gasztronómia

1980-ban Genfből áttelepedett Távol-Keletre. Ott is meg kellett élnie, így luxusszállodáknak meg repülőtársaságoknak lett a gasztronómiai tanácsadója. Így  összejárta a távol-keleti országokat, megfordult Hong-kongban, Tokióban, Oszakában, Szöulban, Jakartában és Manillában is. Az esős időszak miatt bekövetkező több hónapos uborkaszezon alatt jutott ideje arra, hogy gyerekkori álmait megvalósítsa. Így jutott el Tibetbe, Mongóliába és Ujguriába, ahol a magyarok őstörténetét, illetve ősi vallását akarta kutatni. „A kínai krónikák megfejtésének és annak köszönhetően, hogy a helyszínen, Tibetben jártam, sok információhoz jutottam hozzá. Egy tibeti szerzetes révén szereztem  tudomást olyan 7–8. századi, ótibeti nyelven írt selyemtekercsekről, amelyekben a „hungárokról” és azok vallásáról beszélnek a mostani Ujguriában” – fejtette ki Cey-Bert. Amint meséli, a magyarok ősvallása nagyon toleráns vallás lehetett,  gyakorlói senkit sem öltek meg azért, mert más istenben hitt. Cey-Bert Róbert egyébként nemcsak tibeti kolostorokban, de nomád jurtákban is lakott, ahol főleg az állattartásra berendezkedett nép mindennapi életvitelét, táplálkozási szokásait tanulmányozta.