Könyvbemutatóval tisztelegtek dr. Pongrácz Antal emléke előtt

A könyv azonban az egykori újságcikkeken, archív fotókon, laudációkon, vallomásokon és végső búcsúztatókon túl a Matyinak becézett, hirtelen távozott férj és családapa emberi oldalát is bemutatja az olvasónak. Azé az emberét, akinek halála után előkotort naplójából is jelentek meg szemelvények a kötetben.

A vívódó vívó

A Pongrácz által papírra vetett sorokból kiderül, hogy az ifjúsági párbajtőr világbajnok, három olimpia résztvevője, nemcsak rendkívül határozott, eltökélt és precíz ember volt, hanem egy vívódó, érzékeny egyéniség is.

„A holnapi nap nagyon nehéz lesz. Erősnek kell lennem!!! (Csak ez a hasmenés ne gyötörne.), Gyerünk, Matyi!!! Édes kis feleségemre gondolok, ki otthon  várja a híreket, és nem akarom, hogy szomorú legyen. Meg édesanyámra és a többiekre, kik várják azt, amit nagyon nehéz megszerezni. Gyerünk, Matyi!” – írta 1974. július 23-án, a grenoble-i világbajnokságon, ahol másnap – akárcsak a ’72-es müncheni és a későbbi, ’80-as moszkvai olimpiai játékokon – vereségként élte meg az előkelő negyedik helyezést.

„A könyv olvasói közül lesz, aki a híres fogorvost fogja felidézni, más a példás egyetemi tanárt ismeri fel. Lesznek olyanok, akik a számos kitüntetésben részesített szakembert fogják maguk előtt látni. De talán a legtöbben az élsportoló bajnokra fognak emlékezni. Bárhogy is áll össze a kép, Pongrácz Antalról kiderül, hogy minden területen naponta vizsgázott emberségből, humanizmusa példaadó volt” – méltatta a kötet szerkesztője, Nagy Miklós Kund. A könyv címadója, Kovács András Ferenc költő verssel köszöntötte néhai barátját.

Mindenben versenyeztek

A gyász okozta fájdalom ellenére a feleség és pályatárs, Pongrácz Mária néhány vidám történetet idézett férjéről a kulturális központ folyosóján is tömörülő nagyszámú érdeklődőnek. Elmesélte, évtizedekkel ezelőtt miként lett egy orosz népmese nyomán a még gyermek Antalból Matykó, testvéréből meg Petykó, felidézte azokat a hónapokat, amikor válogatott sportoló vőlegénye állandó utazásai miatt három ízben is el kellett halasztaniuk a polgári esküvőjüket, beszélt arról az 1981-ben, Németországban összeállított közös listáról, melyen számtalan érv sorakozott a disszidálás mellett és mindössze egynéhány a hazatérés mellett, ám Matyi szülőföldhöz való ragaszkodása mégiscsak átbillentette a mérleg nyelvét.

Megtudhattuk, hogy a tökéletességre törekvő Pongrácz Antal mellett nem csak sportolóként, de feleségként sem lehetett élni versenyszellem nélkül. „Mindenben versenyeztünk: sízésben, autózásban, kocogásban, de még salátakészítésben is, aminek egyébként a nagy mestere volt” – mesélte az özvegy, aki maga is nagy segítséget nyújtott abban, hogy az emlékkönyv elnyerje a végső formáját. „Mindent fellapoztam, ami a házban volt, és amit a férjem gondosan rendszerezett. Tulajdonképpen akkor döbbentem rá, hogy ki is volt ő” – mondta el a könyvbemutató után lapunknak Pongrácz Mária.