Kolozsváron szakácskodik Szőcs Előd egykori csíkszeredai jégkorongozó

„A főzés örömét édesanyám nevelte belém, hiszen nálunk a vasárnapi ebéd egy rituálé volt, ami által megszerettem a főzést” – idézi fel a Krónika kérdésére Szőcs Előd. Amikor kiderült, hogy abba kell hagynia azt, amit 18 éven keresztül csinált, úgy döntött, nem hagyja alább, és továbbra is azzal fog foglalkozni, amit szeret. Így kezdődött a szakácspályafutás. Mint mondja, „a hobbimat próbáltam szakmai szintre emelni”. Elvégzett egy gyorstalpaló szakácstanfolyamot, főként azért, hogy oklevelet szerezzen, de akkor még ő sem sejtette, hogy tényleg ezzel fog foglalkozni, annál is inkább, mert elmondása szerint a tanfolyam során tanultaknak nem vette nagy hasznát. Azt tapasztalta ugyanis, hogy élesben másként történnek a dolgok, így tulajdonképpen arról kapott egy képet, hogy mi az, ami rossz – meséli. „Akkor nem állt szándékomban szakács lenni, nagyon erősen élt még bennem a hokiláz, de aztán a hobbyiszakácsszintről autodidakta módon tovább fejlesztettem magam” – ecseteli.

Szakmaváltás és költözés

Bár imádja Csíkszeredát, most mégis egy kolozsvári étteremben lehet megkóstolni a főztjét. „Érdekes történet az, ahogyan én Kolozsvárra kerültem. A barátnőmet látogattam meg, amikor megismerkedtem egy restaurátorral, aki akkor épp egy 300 éves házon dolgozott. Ő említette, hogy keresnek oda szakácsokat. Ez akkor csak ötlet szintjén merült fel, de aztán megkerestem a tulajdonost, megtetszett a hely, az elképzelés, így belevágtunk” – meséli Előd, hozzátéve, immár két éve dolgozik a Mátyás-szobor közelében található Via Restaurant étteremben. Mint elárulja, az étterem nevét a teraszukon található vadszőlőtőkéről kapta, konyhájáról pedig azt kell tudni, hogy ár-minőség viszonyban jó konyha, magas színvonalú ételekkel. „Kolozsváron most már nemcsak mi hisszük azt, hogy a legjobbak vagyunk, hanem mások is így gondolják” – jegyzi meg nevetve a hokisból lett szakács.

Az étterem koncepciója szerint van egy rövid menü, amit teljesen friss alapanyagokból készítenek, ezek egy része különlegesebb kategóriába tartozik, hiszen megtalálható a lazac, a libamáj, a kacsamell, sőt több speciálisabb étel is, annak függvényében, hogy mit találnak a piacon – mondja Előd. Szokott lenni bárány, nyúl, liba, és ha a halpiacon különlegességet találnak, azt is elkészítik. „A lényeg, hogy az alapanyagok természetes ízét próbáljuk egy kicsit magasabb szintre emelni, minél egyszerűbb megoldásokkal, nem komplikáljuk túl mindenféle fűszerrel” – hangsúlyozza. Kérdésünkre, hogy mi az ő kedvence, leszögezi, olyan nincs, de közel állnak hozzá a tengeri „herkentyűk”, de jó székely módjára, „szeret mindent, amiben hús van”.

Egy kicsit menekült is

A hokiról szakácskodásra történő váltás azonban csak a kívülállók számára tűnik ilyen egyszerűnek, Szőcs Előd nehezen élte meg a változást, mint mondja, az, hogy Kolozsvárt választotta, tulajdonképpen menekülés volt Csíkszeredából. „Imádtam a jégkorongot, és nagyon megviselt az, hogy abba kellett hagynom, annak ellenére, hogy készültem rá, hiszen ez a betegség nem egyik napról a másikra alakult ki. De így is megrázott. Az első évben nem is tudtam eljárni a jégkorongmérkőzésekre, mert egyszerűen fájt, hogy a fiúk játszanak, én meg nem tehetem meg” – emlékszik vissza. A szenvedély azonban nem tűnt el, így a profi szint után most egy amatőr csapatban hokizik. „A folytonosság megmaradt, nem hagytam abba a jégkorongot, csak annyi a különbség, hogy eddig engem fizettek, most meg én fizetek azért, hogy jégkorongozhassak” – próbál viccelődni a témán. Az, hogy más városba került, és jövőt látott abban, amit elkezdett, segített feldolgozni a kényszerdöntést.

Hazahúzza a honvágy

A természetes honvágya azonban megvan, s amikor csak teheti, szalad haza szülővárosába, hiszen otthagyta a hobbiját, a családját, a barátait, a természetet és magát a várost, amit imád. „Szeretek Csíkszeredában lenni, és mindenképpen szeretnék itt élni, valamikor, valamilyen formában” – szögezi le. Kérdésünkre, hogy elképzelhetőnek tartja-e egy étterem megnyitását szülővárosában, szerényen nyilatkozik. Mint mondja, belekóstolt már az étteremépítés folyamatába, ami közel sem egyszerű. „Mindent elképzelhetőnek tartok, hiszen úgy látom, Csíkban is egyre inkább kialakult az igény egy színvonalas étterem iránt. Azonban elég szegény vidék, így nagyon meg kell nézni, hogy mit nyit az ember ahhoz, hogy működjön is. Pedig a környék el tudná látni az éttermet olyan alapanyagokkal, amelyek csak itt találhatóak meg, és nagyon jó minőségűek. Itt olyan érték van az emberek kezében, amit egyáltalán nem aknáznak ki, pedig lehetne” – mutat rá.