Kilenc országon át két keréken

A kalandvágy és a motorozás szenvedélyétől fűtve pattant vasparipájára két Magyarországon élő, székelyföldi fiatalember. A szentegyházi Prodaniuk „Dini\" Dénes és a sepsiszentgyörgyi Verzár „Oszi\" Oszkár kilenc országot átszelő, 54 napig tartó, 21 400 kilométeres túrára indult tíz nappal ezelőtt. A két motoros Suzuki DLV-Strom 650-es motorkerékpárokon vágott neki a nagy kalandnak a magyarországi Csömörről, és még aznap Lengyelországig jutottak el. Kalandjaikról, útközben átélt élményeikről Verzár otthon maradt párja ad hírt a Két székely Mongóliában elnevezésű Facebook-oldalon.

Mint írja, a második nap mintegy három és fél órába telt a lengyel–fehérorosz határon való átkelés, de utána sem volt a nap kalandoktól mentes, hiszen a minszki szálláshely koordinátái hibásan szerepeltek az internetes oldalon, ahol a szállást foglalták, így sötétben kellett terepezniük. Végül egy másik szálláshelyen pihentek meg, onnan indultak Moszkva irányába, ahol városnézésre is időt szakítottak. A másfél órás, Moszkvából kivezető gurulás után a két székely motoros Kazahsztán felé tartott, ahol a Salkar-tó mellett vertek sátrat, és egy helyi motoros csapat látta vendégül őket. Később a kazahsztáni Aktobét akarták megnézni, ám mivel az elmúlt időszakban terrorcselekmények helyszíne volt a város, inkább elkerülték.

„A veszélyről ők is megbizonyosodhattak, mert a város bejáratait gépfegyveres katonák őrizték\" – olvasható a beszámolóban. Kedden az Aralnál éjszakáztak, ahol a kiszáradt tó elszomorító látványt nyújtott. Az egykor gazdag, kies vidéket kietlenné tette a szovjet mezőgazdaság, és a kiszáradóban lévő Aral-tó 2004-re elvesztette korábbi területének 75, vízmennyiségének 90%-át. A motorosok az elkövetkező napokban a tervek szerint Kazahsztánon át egészen Ulánbátorig, Mongólia fővárosáig motoroznak. Onnan a Bajkál-tóhoz, majd a Transzszibériai vasútvonal csomópontján, Novoszibirszken vissza Ukrajnáig gurulnak, ahol reményeik szerint Csernobilt is érintik. Az út utolsó szakaszán Moldván át a Székelyföldig vezet az útjuk, és néhány pihenőnap után, július végén visszatérnek Magyarországra.

Az úthoz szükséges felszerelés mellé a két motoros csomagjába tíz könyv is került. Az anyaország ölében című kötetből, amelyet Verzár édesanyja írt, a fiúk minden országban egy-egy példányt hagynak egy ott élő magyarnak vagy számukra kedves személynek, a tizedik könyvbe pedig a megajándékozottak kézjegyeit gyűjtik össze. Reményeik szerint a tizedik példányt árverésre bocsájtják hazaérkezésük után, az összegyűjtött pénzt pedig egy határon túli magyar közösségnek ajánlanák fel. A motoros peregrinusok a túra befejezése után könyvben szeretnék elmesélni utazásuk valamennyi részletét.