Kávéház és erdei lak

A kávéházban ugyanis a gyermekek számára nemcsak homokozót alakítottak ki, sok játékkal, de a picik etetése, pelenkázása is megoldható.

Egyedi díszítésű kerámiák
A Kávéház a négy bölcs sintérhez tulajdonosát nem a jövedelemszerzés hajtja – mint mondja, nem él fényűzően, csupán jól érzi magát: olyan kocsmát működtetnek a feleségével, Carinával, ahová ők is szívesen eljárnának. Időnként előadókat hívnak meg, színházi évadnyitót is szerveznek. És állják a számlát. Az sem jelenti a világvégét számukra, ha a végén a csendzavarásért odaérkezett rendőrök viszik el a bevételt.
„Nem nyugodt élet ez, de meg lehet szokni” – mondja Daradics, aki elégedett, hogy olyasmivel foglalkoznak, amit valóban szeretnek. A gyertyaöntésből, kerámiafestésből is meg lehetne élni, mint mondja, nem is győznek eleget tenni a megrendeléseknek, de hát az csak egyik része az életüknek. Dekoratív, egyedi és egyben funkcionális darabokat készítenek, csupán a formák készülnek sorozatban, a gyertyák és a kerámiák esetében is. „A színezés, a megmintázás, a díszítés mindig egyedi. A kerámiákat kézzel festjük, ami sokkal több munkát igényel, de csak így éri meg. Ennek van piaca, hiszen a kínaiak elvégzik a sorozatgyártást. Velük versenyezni értelmetlen” – teszi hozzá Daradics.

Munkahely és erdei lak
Az elmúlt két évben a kocsma emeletén élt a család. Daradics Róbert elmondta, jó volt az is, mára azonban megsokallták ezt az életmódot, főként a gyerekek, akik a kávéházban érezték magukat otthon, és akiknek ott szót kellett fogadniuk, nem úgy, mint a többi gyereknek, hiszen ők voltak a „házigazdák”. Mostanra egy békés erdei házba költöztek, oda, ahol  nyulaik és kutyáik egy része él, így a kocsma számukra ezentúl csupán munkahely, ahonnan mindig vissza lehet vonulni a nyugodt családi fészekbe, a csendbe. Az, hogy elköltöztek, főként a gyerekeknek köszönhető, elsősorban Hannának, aki idén kezdte az első osztályt, és aki kis felnőttként jár-kel a vendégek között. A kislánynak saját „komoly” döntései vannak, amelyek általában megértő szülői fülekre találnak. Például ha úgy dönt, nyugodtan telerajzolhatja otthon a falat, festegetheti a kerámiákat. „Arra is volt már példa, hogy az egyik megrendelőnek annyira megtetszett, amit a lányom festett, hogy ő is kedvet kapott a munkához. Felnőtt ember volt, de közel sem csinálta olyan jól, mint Hanna. A lányom azt mondja, a tévézést nem szereti, nem tartja izgalmasnak. Sokszor arra sem lehet rávenni, hogy megnézzen egy rajzfilmet” – meséli az édesapja.

Szánhúzó ebek
Az állatbarát Daradics család körülbelül száz fajtyúkot tart. „Ez a történet úgy kezdődött, hogy szorult helyzetünkben vettünk néhány csirkét. Akkor  biztonságérzetet adott, hogy így volt mit ennünk” – mondja a kávéház tulajdonosa, aki azóta megszerette az állattartást. Daradicsék nem kereskednek az állatokkal, szórakozásból tartják a tyúkokat, s igen gyakran kerül tojás terítékre. A kutyatartás régi szenvedélye Daradicsnak, szánhúzóversenyeket is nyert az ebekkel. Ma már inkább csak „barátságból” tartja őket, de azért nem mondott le arról, hogy a jövőben ismét versenyekre járjon. „Ehhez azonban edzeni is kell a szánhúzó kutyákat, hogy formában legyenek” – teszi hozzá.
A Daradics családban a munka és a szórakozás nem sokban különbözik, és a pénzt, autót csak életformájuk szükséges kellékének tekintik, nem pedig felhalmozni vagy mutogatni való élvezeti cikknek.