„Jobb ez, mint egy temetés”

Tizenkét település hagyományőrző csoportjai gyűltek össze, hogy együtt búcsúztassák el e telet, és bizony bőven akadt dolguk az idén, hiszen a jelek szerint Csíkból nehezen lehet elűzni Hókirályt. Mintegy hétszáz maskarás énekelte, mókázta, táncolta végig a falu utcáit, jókedvtől, mulatozástól volt hangos Csíkszentdomokos. Meg-megálltak egy-egy táncra, köszöntötték a vendéglátóikat, bemutatták farsangi szokásaikat, és csak úgy röpködtek a sikamlós viccek, szójátékok.
Igaz, a falubeliek is tisztességgel kitettek magukért. Az ünnepi szokásnak megfelelően a kerítéseket szőnyegek, terítők díszítették, a kapu elé asztalok kerültek, és várták a maskarásokat. A „székely svédasztalon” – ahogy egy helyi nevezte – volt minden, mi szem szájnak ingere, fánk, csöröge, sütemény, házikenyér, szalonna, hagyma, túró, és persze nem maradt el a szíverősítő pálinka, a forralt bor és a forró tea sem.
Mi sem bizonyítja jobban, hogy a székely maskarások is haladnak a korral, figyelik a világ történéseit, mint a hagyományos farsangi maskarák mellett megjelenő új alakok. Az álpapok, álördögök, álmenyaszszonyok, siratóasszonyok mellett idén bőven akadtak „csirkefogók”, megjelent a „madárinfluencia elleni hadsereg”, s hogy a sajtó is nagy népszerűségnek örvend, bizonyították a tévéstábok, a „duma tévések”.
„A poénok lételeme az aktualitás, miközben helyet kell adni az újnak is, persze csak módjával. A csoportok vigyáznak is erre” – vallja Ferencz Angéla, a szervező Megyei Kulturális Központ etnográfusa. – Akadnak csoportok, amelyeknek megvannak a régi szokásaik, a szövegeik, ilyen a menasági zsidóvecsernye, a kászoni bikaütés, a sófalvi Ilyés-siratás. Ezekbe a szövegekbe azonban mindig beépülnek új elemek. Emberek vagyunk, reagálunk a körülöttünk lévő eseményekre, hibákra. Bírálatként is el lehet mondani valamit, ami nem tetszett, bárkit kifigurázhatunk. Erről szól a karneváli hangulat, a felfordított világ” – magyarázza az etnográfus. „Jó, ha újra életre kelnek a szokásaink. Nőnek a gyerekeink, őket is meg kell tanítanunk erre. Aztán meg itt mulatozunk, szórakozunk, hát jobb ez, mint egy temetés” – mondja a böjtös ételeket jelképező Cibere vajdának öltözött csíkmenasági Mátéfi László.
Kászonaltízről mintegy ötvenfős csoport érkezett a bikával és siratóasszonyokkal. A zsíros ételeket jelképező bikát a faluban farsangkor a hídon ütik le, mert a víz elviszi a rosszat. Ott voltak a gyergyóditrói hagyományos figurák, a törökök, akik irigylésre méltóan tudják használni mintegy három méter hosszú ostoraikat.
Csíkszentdomokoson szombaton elűzték a telet, elégették a farsangot szimbolizáló bábut, hogy megtisztulva léphessenek a böjtbe, a tavaszba. Jövőre Gyergyószárhegyen találkoznak a székely maskarások.