Interjú Elena Băsescu független EP-képviselőjelölttel

– Miért döntött úgy, hogy a politikai pályát választja? Ez családi hagyomány?
– Olyan családban nőttem fel, ahol 1990 óta naponta téma a politika, hiszen apám már 1991-ben helyettes államtitkári tisztséget töltött be a közlekedési minisztériumban. Senki sem kényszerítette rám a politikai pályát, ez nálam olyan természetes, mint amikor orvos családoknál a gyermek is a medicinát választja.

Együtt örültem, szenvedtem apámmal, és hozzá hasonlóan engem is főleg a kevésbé kellemes időszakok edzettek meg. Hiszen csak akkor kezded megérteni a politika működését, ha aktívan részt veszel a választási kampányban, amikor maximumra hág az adrenalinszint, amikor minden vagy semmi a tét. Ráadásul szeretem is a politikát.

– Egykori fotómodellként bizonyára megszokta a reflektorfényt. Hogyan viseli viszont a politikában kapott támadásokat?
– A modellkedés számomra hobbi volt, amit egyáltalán nem szégyellek, noha rosszakaróim emiatt is lefitymáltak. Évekig közgazdászként dolgoztam, divatbemutatókon főleg hétvégenként vettem részt. Tetszik, nem tetszik, a politikai támadásokhoz hozzá kellett szoknom, már csak azért is, mert a politika komoly hivatás, amelyet az emberek érdekében űzöl, nem pedig egyszerűen azért, mert szereted. Gyávaság lenne meghátrálnom minden egyes támadás után. Ha kudarcot vallok, eredeti, közgazdász szakmámhoz még bármikor visszatérhetek.

– Ellenfelei több esetben a neve miatt támadják. Politikai karrierje szempontjából előnyt vagy hátrányt jelent, hogy Románia államfőjének a lánya?
– Apám számára mindaddig gyönge láncszem leszek, amíg aktívan politizálok. Abban bízom viszont, hogy választási sikerem esetén nem fognak többé az elnök mafla, butácska lányának nevezni amiatt, hogy tévesen ragoztam a siker szó többes számát. Amihez hasonló tévedéseket egyébként húsz éve aktiváló politikusok is elkövetnek, csak nekik nem rója fel senki.

– Feltételezem, édesapja ellátja néhány jó tanáccsal.
– Amikor közöltem, hogy kilépek a Demokrata-Liberális Pártból, és függetlenként indulok, megkérdezte: képesnek érzem magam egyes-egyedül végigcsinálni egy országos kampányt? Baráti beszélgetést folytattunk erről, és arra figyelmeztetett, hogy függetlenként olyan vidékekre is el kell mennem, ahol sokak számára nem szimpatikus a Băsescu név, és nem fogadnak mindenütt vörös szőnyeggel és rózsákkal. Országjárásom során incidensek is előfordultak, Iaşi-ban megpróbáltak rám támadni, de hát a politikában az ellenzékiséget is fel kell vállalni.

– Miként tud majd jobbítani a román állampolgárok helyzetén Brüsszelből?
– Egyedül természetesen nem fog menni, ezért is mondtam, hogy mandátumszerzés esetén visszairatkozom a PDL-be. Az akut problémák brüsszeli felvetésével azonban célt lehet érni, például a külföldön munkát vállaló románok által otthon hagyott gyermekek ügyében. Az EP-ben sajnos sok esetben a szekér ötödik kerekeként tartják számon a romániai képviselőket, akik nem részesülnek az őket, Romániát megillető figyelemben, holott a PDL jelentősen hozzájárult az Európai Néppárt súlyának erősítéséhez.

– A 2007-es romániai EP-választáson egyedül Tőkés Lászlónak sikerült függetlenként brüsszeli mandátumot szereznie. Bízik a hasonló sikerben?
– Tőkés László specifikus választótáborral rendelkezik, ennek köszönhetően jutott ki Brüsszelbe, anélkül, hogy jelentősen befolyásolta volna az RMDSZ választási eredményét. És lám, a református püspök ezúttal együtt indul a magyar szervezettel. Függetlenként én sem fogom negatívan befolyásolni pártom esélyeit, hiszen elsősorban az 1989-es rendszerváltás idején született fiatalok voksaira számítok, akik kiábrándultak a politikusokból.

– Milyen benyomást szerzett a romániai magyar politikusokról, illetve a magyarországi politikusok erdélyi kampányrészvételéről?
– Természetesnek tartom, hogy magyarországi politikusok Erdélybe is ellátogatnak, közülük nem eggyel a minap az Arad–Békéscsaba-szupermaratonon is találkoztam. Az Európai Parlamentben eltöltött egyéves gyakornokságom idején rendkívül jó viszonyt alakítottam ki például Winkler Gyula RMDSZ-es képviselővel. A magyarokról általában kialakított jó véleményem talán a koromnak is betudható, fiatalként ugyanis megvan a magam véleménye, és senki sem tudja rám erőszakolni a sajátját.

– És az erdélyi magyarok autonómiaigényéről mi a véleménye?
– Megmondom őszintén, a területi autonómiával nem értek egyet, a kulturálissal viszont igen.