Igényt teremteni a kultúrára – Márton-napi vigasság Erdőszentgyörgyön

A szervezők szerint a lakosság kezdi igényelni a hasonló közösségi rendezvényeket. „A faluban minden évben megünneplik a Százfonat Néptánccsoport hét évvel ezelőtti megalakulását, amely a Márton-naphoz esik a legközelebb, ugyanakkor ez a nap a Szent György napján kezdődött mezőgazdasági munkálatok végét is jelenti. Így szinte természetes volt, hogy meg kell ünnepelni Márton napját, és mellé helyi termény- és kézműves vásárt kell szervezni\" – idézte fel az előzményeket lapunknak Ambrus Emese főszervező, a Százfonat Szociokulturális Egyesület vezetője.

Az idei kiállításra és vásárra tizenöt termelő és kézműves hozta el terményeit. A tavalyihoz képest jóval gazdagabb volt a felhozatal, és több volt a látogató. Erdőszentgyörgyön is kezdik szükségét érezni az emberek az együttlétnek, és felismerik, hogy nemcsak a multinacionális cégek által kínált termékek jelentenek értéket, hanem azok is, amelyeket a helyi termelők állítanak elő kétkezi munkával – véli a főszervező.

Kézműves értékek

A standokon pogácsák, sütemények, lekvárok, szörpök, tea- és gyógyfüvek sorakoztak a fűszerpaprika és házi készítésű ételízesítők társaságában, míg a kézművesek csipkéket, „magyaros\" ingeket, szőtteseket, szalma- és tökdíszeket, faragványokat, festett tányért és díszesen fonott ostort kínáltak.

Szekeres Margit gyümölcsöt, szőlőt, pálinkát, bort, házi kenyeret és szalonnát rakott az asztalára, Márton-napi libatextíliát is készített, szőttesei között a város címerét is láthattuk. Az idős nő elmondta: sokan megcsodálták termékeit, eladni azonban nem tudott sokat. A kezdeményezést nagyon jónak találta, mert amellett, hogy hagyománnyá válik ez a vásár, ezen a napon megmozdul a város lakossága is.

A gyerekekről sem feledkeztek meg a szervezők: a kastélypincében bútorfestéssel foglalatoskodtak az apróságok, a nagyobbak és merészebbek az udvaron felültek a helyi Württemberg-huszárok lovaira, mások a kastélybejárónál elhelyezett töklámpásokat, illetve az udvar közepén kialakított őszi dekorációt vették szemügyre, vagy épp a Márton-napi libát és egyéb nyereményeket remélték megszerezni. A téren gyermekruha- és játékbörzét szerveztek, amelyre egyes iskolai és óvodai csoportok az otthon feleslegessé vált darabokat hozták el. A vásárból megmaradt ruhákat, játékokat összegyűjtik, és karácsony táján ajándékként eljuttatják a rászoruló gyerekeknek.

Libáikat keresték a táncosok

A helyi tánccsoport hétéves születésnapját ünnepelő tömeg szürkületkor töklámpásokkal vonult le a művelődési házba, ahol öt korcsoportban léptek színre az együttes 4 és 40 év közötti táncosai. Műsorukban egy történetet adtak elő: a székely legények Somogyból elindulnak megkeresni libáikat, Magyarszentbenedeken és más vidékeken keresztül a Kis-Küküllő partjára érnek, itt lelik meg a szárnyasokat.

Előadás után táncházat szerveztek. A gyulakutai néptáncosokat is meghívták, hogy együtt szórakozhassanak a táncházban, ahol kisorsolták a nap „ereklyéjét\", egy igazi libát.
Ambrus Emese pedagógus elmondta, most érzi azt, amit idézni is szokott: nemcsak kulturális igényt kell kielégíteni, hanem igényt is kell teremteni a kultúrára. Miután közel két évtizeden át a város Csipkerózsika-álmot aludt, és az emberek a televízió és internet rabjai voltak, most lassan igényelni kezdik a kulturális életet és a közösséget is.

Bár Tőkés Lóránt oktató szigora nem mindig van ínyére a gyerekeknek, amikor a felnőttek részéről értékelő szavakat, visszajelzéseket kapnak, rájönnek, hogy van értelme ennek a munkának, a néptáncnak. Csibi Attila Zoltán polgármester pedig úgy véli, ebben a közegben olyan nevelést kapnak a gyerekek, fiatalok, amelyet máshol kevésbé: a néptánccsoport olyan közösséget, mentalitást formál, amely tíz-tizenöt év múlva meghatározza majd Erdőszentgyörgy szellemiségét.