Hétköznapi csodák a Föld körül – Vujity Tvrtko Kolozsváron

A háromszéki gyökerekkel is rendelkező 42 éves világutazó úgy mesélt „hétköznapi hősökről” és „hétköznapi csodákról”, hogy mindenik történet köré hasonló tanulságot kerekített: érdemes elgondolkozni azon, hogy a magyarokra jellemző pesszimizmus milyen sokszor indokolatlan, ha a világ távolabbi szögleteibe nyerünk betekintést, ottani emberi sorsokba tekintünk bele.

Vujity Tvrtko különlegesnek mondható előadása nem ismeretlen az erdélyi közönség előtt, Kolozsvárra azonban most érkezett először, hogy megossza az érdeklődőkkel többek közt Észak-Koreában, Türkmenisztánban, Szomáliában, Oroszországban szerzett tapasztalatait.

Kim Ir Szen műanyag rétje

„Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy amivel mi Európának ezen a felén rendelkezünk, a világ jelentős részén luxusnak számít” – vezette fel az olyan elképesztő diktatúrákról szóló mondandóját, mint amilyen például Észak-Korea. Az országba, ahol eltörölték az időszámítást, és az éveket, hónapokat Kim-Ir Szen nagyvezér elnökelvtárs születésétől vagy halálától datálják, Vujity Tvrtkónak a Baptista Szeretetszolgálat segélyszervezet önkéntes aktivistájaként volt alkalma bepillantást nyerni.

Az ázsiai ország bizarr és abszurd valóságában a külföldről érkezők minden egyes mozdulatát árgus szemekkel figyeli és figyelteti a hatalom, a riporter itt többek közt a Kim Ir Szennek szentelt múzeum minden képzeletet felülmúló értelmetlenségével szembesült. Így például azt a Mercedest, amit a nagyvezér valaha vezetett, porcelánvázákra helyezve tették közszemlére, hogy a nagy nehézségek árán az országba látogató külföldiek is meghajolhassanak előtte.

Vagy éppilyen abszurdum a Kim Ir Szennek épített hatalmas múzeum föld alatti, aranyajtóval elzárt részén található műanyagvilág, ahol két műanyag nap – Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il figurája – fényénél, műanyag réten, műanyag őzek és madarak közt robog be egy sínen a nagyvezér viaszfigurája, miközben a szerencsés észak-koreaiak, akik bejuthatnak a múzeumba, hivatásszerűen elájulnak.

De járt abban a Rákosi Mátyásról elnevezett kórházban, amit még a kommunista Magyarország 1953-ban ajándékozott Észak-Koreának, ahol közvetlenül, egy érzéstelenítés nélkül végzett műtét után a dicsőséges nagyvezér írásaiból olvasott fel egy katonaorvos a „gyógyuló” betegnek. (Kim Ir Szen egyébként a hivatalos közlések szerint összesen 3240 könyv szerzője.)

A hadifogoly és a végtagok nélküli ember

Egy másik diktatúra, Türkmenisztán groteszk világából is kapott ízelítőt az újságíró, ahol a közép-ázsiai ország dicsőséges vezetője, a mindössze 152 centi magas Türkménbasi személyi kultusza körül forog minden. Ahol a tévé logója Türkménbasi portréja, és ahol a nagyvezérről és rokonairól nevezték el az év hónapjait, ahol a világ legviccesebbnek és leglehetetlenebbnek számító törvényeit hozzák és tartják be. Ezek közé tartozik például, hogy az ország vezetője betiltotta a balettet, mert nem érti. Vagy hogy a tévében nem jelenhet meg kisminkelt nő, mert az ottani nők hivatalosan annyira szépek, hogy nem szabad kifesteniük magukat.

Vujity Tvrtko sokszor személyes hangvételű, humorral vagy meghatottsággal előadott történetei között természetesen felbukkant a legutolsó magyar hadifogoly hazatérésének története is. A Nyíregyháza melletti tanyavilágból származó Toma András 2000-ben, elhurcolása után 53 évvel térhetett haza a kotyelnyicsi, börtönként is működő elmegyógyintézetből. A hadifogoly megtalálásának és hazahozásának történetét, amelyben a világutazó riporter is részt vett, videofelvételekkel, fotókkal illusztrálta a kolozsvári magyar operában.

Akárcsak annak a félig magyar szomáliai lánynak, Németh Szamirának az esetét, aki elrettentő otthoni körülményei elől sok nehézség árán és rengeteg diplomáciai segítséggel köthetett ki apja hazájában, Magyarországon – ahol végül Vujity Tvrtko és családja fogadta be. De szó esett sporttörténeti tragédiákról és sikerekről, az állhatatos kitartás hőseiről, akik legelkeserítőbbnek tűnő helyzetük dacára sem adták fel a reményt.

Az erős szellemiségűek szép példájaként említette a végtagok nélkül született ausztrál Nick Vujicic történetét, aki mai napig hihetetlen optimizmussal tekint a jövőbe vagy a süketnéma Weisz Fanniét, Magyarország szépségkirálynőjéét.