Hegyen, völgyön, csónakon

„Akkor lett volna nehéz, ha tíz órával hamarabb kellett volna teljesíteni a távot” – jelentette ki Romfeld László versenyző, a francia idegenlégiótól nemrég leszerelt hivatásos katona. Mint kifejtette, a terep nem volt nehéz, az eső sem hátráltatta nagyon a haladást, mindössze egyszer kellett megállniuk két és fél órás kényszerpihenőre az éjszakai köd miatt. A kétfős csapatoknak ötszáz méter szintkülönbség megtétele mellett több mint kétszáz kilométeres útszakaszt kellett megtenniük kerékpáron, csónakkal, gyalogosan, illetve kötéltechnika alkalmazásával.

Családias jellegű verseny

A negyedik alkalommal megszervezett vetélkedőre mindössze öt, kétfős fiúcsapat nevezett be, közülük egyik Brassóból, illetve Sepsiszentgyörgyről érkezett, a többiek gyergyószentmiklósiak voltak. Emiatt a verseny amolyan családias jelleget öltött, hiszen a két idegen városból érkezett versenyző az előző években is részt vett már a gyergyószentmiklósiak versenyén. Tatár Attila főszervező, a Gyilkostó Adventure Egyesület tagja a gyenge érdeklődést a rossz időzítéssel magyarázta, illetve azzal, hogy ezt megelőzően, illetve ebben az időpontban máshol is szerveztek hasonló versenyeket.

A kalandvágyó fiatalemberek pénteken reggel, eligazítás után a gyergyószentmiklósi Napsugár Panzió udvaráról kerékpárral vágtak neki a kalandos, közel két napot felölelő útnak.

Úttalan utakon

Gyergyócsomafalváig rendőri kísérettel a főúton haladtak, a sípályai letérőtől azonban már elkezdődött az igazi verseny. A terepkerékpárokkal a Görgényi-havasok úttalan útjain egészen a zetelaki víztározóig tekertek, itt oda-vissza a tó hosszában három kilométert eveztek, majd újra kerékpárra pattanva, a Libán-tetőn át, Vasláb, Heveder és a Súgó-barlang után a Kovács Péter nevű dűlőn felállított raktárban hagyták a kerékpárokat, és innen a Likas-nyereg érintésével a Gyilkos-tóhoz kellett eljutniuk. Itt a Postafalon kötéltechnika segítségével leereszkedtek, majd Fehér-mezőn keresztül ismét a gyergyószentmiklósi Napsugár Panzióhoz kellett érkezniük. A leggyorsabbnak az idegenből érkezett Nomád csapat – Márk Előd Miklós és Coliban Allen – bizonyult, ők 19 óra 17 perc alatt teljesítették a 134 kilométeres kerékpáros, több mint 50 kilométeres gyalogos, illetve 3 kilométeres evezős távot. 19 óra és 38 perccel úgymond a nyomukban „lihegett” a Neuzer Racing Team csapat – Bíró Csongor és Bakos Csaba – harmadik lett a Magellán – Szőcs László és Kozma Zsolt – 20 óra 11 perccel, őket követte a Krigel-Endorphin - Romfeld László és Csató József – és a Szinkron – Székely Zsolt és Tatár Előd.

Versenytávban a Görgényi-havasok

„Minden vonzó ebben a versenyben: a kihívás, a versengés, a természetjárás, a sportteljesítmény, a kaland, a partnerség” – nyilatkozta lapunknak az 52 éves Csató József, a verseny legidősebb résztvevője, aki harmadik alkalommal vett részt a vetélkedőn. Pozitívumként értékelte, hogy idén a Görgényi-havasokat is bevették a versenytávba, és hogy többnyire jó időben tehették meg a távot. Bíró Csongorék csapatának az utolsó kilométerek – a Gyilkos-tótól a Napsugár Panzióig – voltak a legnehezebbek. „Sötét volt, esett az eső, és köd is volt, mi pedig már nagyon fáradtak voltunk” – fejtegette Bíró Csongor, aki az idei verseny pozitívumaként nyugtázta, hogy mivel a csapatban nem volt lány, hasonló erőnlétű társsal jobban haladhatott.