Háromszorosan „fizették” vissza

Most viszont teljes erőbedobással vetették bele magukat a nyáron debütált negyedik lemezük, a Viva la Vida bemutató-koncertjébe.

Meglepetés és teljes repertoár
A bulit a korongon is nyitószámként szereplő Life in Technicolor instrumentális szerzeménnyel indították, a közönséget nemcsak a zenével, de színpad előtt lengedező fátyollal is az őrületbe kergetve. A rajongók eksztázisának ezután nem lehetett gátat szabni: ahogy láthatóvá vált a négy zenész, Chris Martin a zongoráján egyből belekezdett a Coldplay talán legnagyobb slágere, a Grammy-díjas Clocks első akkordjaiba. Ezzel el is oszlatta azok aggodalmát, akik attól tartottak, hogy az együttes csak a legújabb dalaival lép fel. A zenekar teljes repertoárral érkezett, az új slágereket megfelelő arányban elegyítve a régi, bevált számokkal – és néhány igazi meglepetésre is volt erejük. A Talk című szerzeményt például saját elektrohouse-mixükben adták elő, pár percig igazi klubhangulatot varázsolva a telt házas arénába. A The Scientist is rendhagyóan csendült fel, ugyanis a Coldplay tagjai a színpadról „elszökve” egy perc múlva a csarnok másik végében, az egyik nézőszektor alatti folyosón tűntek fel – mint mondták, hogy mindenki jól láthassa és hallhassa őket.

Egyedi látványvilág
Az eklektikus előadásmód ellenére a bulin felcsendülő közel húsz számnak mintegy a fele a Viva la Vidáról szólt, de ez teljesen érthető. A Brian Eno sztárproducer közreműködésével készült, a korábbi lemezektől (a 2000-ben kiadott Parachutes, a 2002-es A Rush Of Blood To The Head, a 2005-ös X&Y) dallamvilágában és hangszerelésében is eléggé elütő új zenei anyag ugyanis bombasiker. A címadó dal a fizetős letöltések alapján már akkor a listák élére került az Atlanti-óceán mindkét partján, amikor a kislemez fizikailag még el sem jutott az áruházak polcaira, a korong pedig megjelenésekor 36 országban nyitott az albumlista első helyén. Budapesten pedig egyedi látványvilággal körítve élvezhették a rajongók az új slágereket. A precízen adagolt lézerfények tökéletes hangulatfokozónak bizonyultak, míg a színpadi történéseket mutató kivetítők szinte a plafonon kaptak helyet, és az élő felvételek torzítva a „küzdőtér” felett lógó óriási gömbökön is megjelentek. A hatás nem maradt el, nem véletlen, hogy a közönség a lámpák felkapcsolása után, szedelőzködés közben is a Viva la Vida refrénjét dúdolta hangosan.