Győztes csata a Nyúzóvölgyben - újrajátszották Bocskai Habsburgok ellen vívott harcát

A nyúzóvölgyi csatát ötödik ízben játszották újra az Érmellék számos településéről, illetve a Magyarországról érkezett hagyományőrzők.

Délelőtt már főtt a gulyásleves a bográcsokban, így azok sem maradtak éhesen, akik a történelmi témájú előadásokra voltak kíváncsiak. Az idei találkozón számos határon átnyúló együttműködés született egyházak és civil szervezetek között: a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság a hajdúszoboszlói székhelyű Bocskai István Hagyományőrző Egyesülettel társult, a bihardiószegi reformátusok pedig a tépei egyházközséggel nyilvánították ki testvérgyülekezeti kapcsolatukat. Bár az ünnepségek központi témája Bocskai győztes szabadságharca volt, a részvevők nem feledkeztek meg a 220 éve született Kölcsey Ferencről, illetve a 200 éve született Erkel Ferencről is megemlékeztek egy-egy előadásban.

Vallási-művelődési-történeti népünnepélynek nevezték el a szervezők az idei nyúzóvölgyi rendezvényt, és pontosan az is volt: románok, magyarországi és itteni magyarok többezres tömege gyűlt össze ismét, hogy a jelmezekbe öltözött „harcosokat” megnézze, de azért is, hogy együtt imádkozzék. Miközben Vad Zsigmond, a Debreceni Református Egyházmegye esperese hirdette az igét, egyre többen és többen lettek a völgyben, ahol bár erős szél fújt, az időjárás nem akadályozta meg a kellemes szórakozást. Az istentisztelet után az emberek megpróbálták a lehető legjobb helyet elfoglalni a völgy szélén, ahonnan láthatták az időközben puskákkal, ágyúkkal, dárdákkal, pajzsokkal felvonult seregeket. Volt, aki csak azért jött el, mert hallotta, hogy valami látványos dolog készül, de olyan is, aki minden évben kilátogat ide.

Egy magyarországi civil szervezet, a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület hetven éven felüli tagjai, nagyrészt hölgyek, fiatalokat megszégyenítő szellemi és fizikai frissességet tanúsítva gyalogoltak el a határátkelőtől a völgyig, hogy láthassák a csataimitációt. Egy idős bácsi megkönnyezte, amikor arról kérdeztük, miért jött el: még mindig hihetetlennek tűnt számára, hogy könnyen hazajöhet Magyarországról.

A csatát Négyesi Lajos alezredes, hadtörténész „közvetítette” és egyben irányította, a lelkes ifjú hajdúkra gyakran többször is rá kellett szólni, hogy épp támadjanak-e vagy sem. Miután a kukoricásból harci rikkantásokat hallatva kitörő ifjak végképp legyőzték az osztrák sereget, a lovasok a tapsoló és folyamatosan filmező, fényképező nézőközönség örömére néhányszor körbevágtattak a csatatéren.

A völgy körül a hazai és magyarországi hagyományőrző mesterektől díszes mézeskalácsot, Bocskai-öltözeteket, horgolt táskákat vásárolhattak a résztvevők, míg a gyerekek a nekik kialakított sátrakban fűzhették a gyöngyöt vagy hallgathatták a meséket. A csata után íjászbemutatót tartottak a  székelyhídi Pusztai Farkasok, végül pedig a hajdú-bihari és érmelléki huszárok vágtájában gyönyörködhetett a szép számú közönség.