Göteborgi olimpiáról álmodnak

– Mióta működik az ön által irányított „ötletgyár”?
– A nyolcvanas évek legvégétől az első nagy feladatunk az 1990-es férfi kézilabda-világbajnokság volt, aztán jött a ’92-es labdarúgó-Európa-bajnokság, a ’95-ös atlétikai Eb, majd jégkorong-, asztalitenisz- vagy úszóvilágversenyek sorozata. De a világkörüli Volvo-vitorlásversenyre is nagyon büszke vagyok.
– Megfogalmazható a különbség egy hoki-vb és egy atlétikai Eb rendezési feladatai között?
– Elsősorban arra kell figyelnünk, hogy milyen összetételű közönség igényeit kell kielégítenünk. A jégkorongot túlnyomórészt férfiak nézik, ugyanakkor zárt térben űzött sportágról van szó, ami nehezíti az esemény fesztivál jellegének hangsúlyozását. Ezért a hoki esetében az a fontos, hogy a megfelelő lelátói körülmények mellett jól lehessen enni-inni. Az atlétikára viszont mindkét nem kíváncsi, családok látogatnak ki, ezért az igények is igen szerteágazóak. Ezt figyelembe véve a város különböző pontjain állítottuk fel azokat a színpadokat, amelyek a dzsessztől a heavy metalig sokféle zenét kínálnak, de lehet sportolni, mozogni, sőt a Picasso-kiállítást sem véletlenül rendezzük éppen ebben az időszakban. Ezt egészíti ki természetesen a göteborgi konyha.
– Az Európai Atlétikai Szövetség elnöke elismerően nyilatkozott a házigazdák rendezési ötleteiről. Ön melyikre a legbüszkébb?
– Arra, hogy a megnyitót nem a stadionban, hanem a város egyik központi terén rendeztük. Nem volt könnyű döntés, hiszen a stadionnal együtt 50 ezer fizető nézőről is le kellett mondanunk több 100 ezer, de ingyen szórakozó ember kedvéért.
– Pedig akadtak kritikák is, amelyek szerint azért volt ez rossz választás, mert Göteborgnak nincs hasonló eseményekhez megfelelő tere...
– Ezeknek a kritikáknak megvan a maguk részjogossága, hiszen aki távol volt a színpadtól, valóban panaszkodhatott a rálátás hiányára. A hatalmas képernyők és a hangosítás azonban szerintem mindenki számára megfelelő élvezhetőséget biztosított, s így mindenki részese lehetett ennek a történelmi újításnak. Ugyanakkor a lakosság azt is érezhette, hogy nemcsak nézője, de részese is az eseményeknek. Másik ötletünk, ami viszont egyelőre egyöntetű elismerést kapott, hogy az éremosztó ünnepségeken közreműködőket énekelni tudó emberek közül válogattuk ki. Ez a minikórus kilenc, nagy valószínűséggel sűrűn felhangzó országhimnuszt tanult be, és ad elő a győztes tiszteletére.
– Háromezer önkéntes segíti a munkájukat, akiket a statisztikák szerint közel háromszor annyi jelentkező közül válogattak ki. Az élményen kívül mit nyernek ezek az emberek, és mit nyer velük a város?
– Az atlétikai Európa-bajnokság megszervezése rengeteg új munkahelyet teremtett, ezt közvetlen nyereségként könyvelhetjük el. Az önkéntesek kiválasztásával és kiképzésével viszont több száz olyan szakembert nyert a város, akik a következőkben bármikor bevethetők eseti vagy állandó munkára.
– A biztonság ma minden nagy tömegeket megmozgató esemény kulcskérdése. Göteborgban mégsem kell biztonsági kapuk és őrök tömegén átvergődni, ha versenyszínhelyre vagy szállodába próbálunk bejutni. Hogyan csinálják ezt?
– Nézze, nálunk sok minden alapszik az emberek iránti bizalmon, az emberi viselkedéskultúrán. Lehet, hogy naiv módon hangzik, de a néhai miniszterelnökünk, Olof Palme meggyilkolása után sem követelte senki, hogy Svédország rendőrállammá alakuljon át. Természetesen azt igen, hogy a rendőrség fejlessze a bűnmegelőzési technikáit, s ennek alkalmazásával most is igyekszünk elejét venni a nem kívánt eseményeknek. Mert azt nem tagadom, hogy nemcsak az egyenruhások révén van jelen a rendőrség az Eb-n, s ez a készenlét a költségvetésünk tekintélyes részét emészti fel.
– Mekkora összegből igyekeznek összerakni a kontinensbajnokságot?
– Összköltségvetésünk 16,5 millió eurós összeg körül mozog, s a menet közben végzett elemzések szerint ezt nem is fogjuk meghaladni. Sokat segített, hogy a jegyeladásaink nagyobbak, mint az elmúlt három Eb összesített jegyértékesítése, és az is tekintélyes megtakarítást, illetve a pénzek átcsoportosításának lehetőségét biztosította, hogy a svéd atlétika sztárjai, Klüft, Olsson, Holm vagy Kallur ingyen vállalták a bajnokság népszerűsítését.
– Ennyi világesemény rendezőjeként van még valami, amit szívesen kipróbálna?
– Egy nyári olimpia megrendezése nagy kihívás volna, de a rendezési jogot Skandinávia legfeljebb együttes erővel lenne képes megszerezni. Addig is azonban pályázunk a 2016-os futball-Európa-bajnokság megrendezésére, illetve a 2011-es vagy a 2013-as atlétikai vb rendezési jogának megszerzésére. Lesz hát tennivaló bőven, és a megvalósításra váró ötletekből sem fogytunk még ki.