Góbéságok a nagyvilágban – Viszlát, modern Kína!

A Góbé termékcsalád által támogatott világkörüli úton lévő Kobra csütörtök reggel hét (itteni idő szerint éjjel egy) óra után indult el Kunmingból, hogy tervei szerint e hét közepén Hanoi-ban, egy magyarnál vendégeskedjen – az ismeretséget egy Saigonban élő udvarhelyinek  köszönheti. Izgatottan várja, mit tartogat számára az új ország, vidék: fontos számára a változatosság. Kobrát örömmel tölti el a tudat, hogy hamarosan ismét magyarul beszélhet. Gyorsan kell azonban tekernie, ugyanis a nappalok egyre rövidebbek: reggel hétkor még, este hatkor már sötétségbe borul a táj – Kínának ezen a sziklás, csapadékos, trópusi éghajlatú részén sátorozni nem érdemes, a városok környékén, a kisebb településeken pedig fogadók sincsenek.

Utcán táncoló kínaiak

Kunming városában a fogadóban szerzett új barátokkal bejárta a várost, tanúja volt többek között annak, ahogy a terek megelevenedtek egy-egy körtánc erejéig. „Egy hangdobozból szól a népzene, pár ember elkezdi a táncot, majd pillanatokon belül nagy kört alkotva táncolnak. Táncolnak sok pontján a városnak, ahol van egy kis terecske” – mesélte a bringás. Ebben a városban Kobra viszonylag könnyen megszerezte a vietnami vízumot. Egy kivételesen kellemes fogadóban aránylag olcsón lazíthatott, internetezhetett, s szóba elegyedhetett a többi 40–50 utazóval. Találkozott például amerikaival, aki egy évre vállalt Kínában munkát, hogy beutazhassa az országot – ő majd otthonában is szívesen látja a székely bringást, ha az Egyesült Államokba ér. Újabb találkozót beszélt meg továbbá egy svéd biciklissel, aki Bangkokig utazik, ott pedig bevárja Kobrát – ő ugyanis Thaiföldön töltené a karácsonyt, reményei szerint lányával. Nemrég a székelység helyzetéről beszélgetett egy franciával, aki sehogy sem bírta megérteni, mi baja az erdélyi magyarságnak azzal, ha románul kell kitöltenie egy papírt – így érdekes szópárbaj alakult ki a székely bringás és a francia között. „Szerencsés vagyok, hogy kisebbségben élek. Érzékenyebb vagyok erre a kérdésre utazásaim során is” – írta Kobra.

A bringás még számos ilyen történetnek vált részesévé – a kisebbségi kérdésről legtöbbször Tibetben beszélgetett, s az ottani buddhista közösségben kevesebb panaszkodást, ellenben nagyobb mértékű összefogást tapasztalt. „Különböznek tőlünk abban, hogy kerülik az agressziót tettben, szóban, gondolatban egyaránt. Kétszer akkora régió, mint Franciaország, és csak ötmillióan lakják. Nincs iparuk, pénzük, de munkájukkal, hitükkel erősebben építik újra kolostoraikat, mint mi” – jegyezte meg.

A békés, vendégszerető emberektől való búcsúzás bevallása szerint egyre nehezebbé válik. „Hiányoznak a meghitt emberi kapcsolatok, ezért ha bárkivel találkozom, túl érzelgősen érint, a búcsú pedig mindig nehéz” – vallotta be. Ennek talán legjobb példája a múlt heti esete, amikor két napig vendégeskedett egy kínai családnál. Vendéglátói szőlősgazdák voltak, így a jellegzetes kínai finomságokon és teán kívül borral is kínálták. A megérkezése utáni napon végig esett az eső, így ott marasztalták maguknál, másnap pedig teherautójukon vitték el egy jó darabon. Az útravaló elemózsia mellé természetesen házi bor is járt, amit Kobra a Kunming városi fogadóban bontott fel.

A nagyváros kényelmes, jó hangulatú szállóját bizonyára nem volt könnyű elhagynia, ugyanis a szálláslehetőségek általában véve nem voltak ennyire bizalomgerjesztők: aludt üres munkásszállóban, ahová ímmel-ámmal fogadták be ázott, sáros ruháiban, de hagyott ott fogadót is azért, mert a kapzsi tulajdonos 100 jüant, azaz körülbelül 13 eurót kért tőle egy éjszakára, mivel – angol beszéde miatt – gazdag amerikainak hitte. A jobb, kényelmesebb fogadókban körülbelül 60 jüanba (7,5 euróba) kerülhet egy éjszaka – a legtöbb szállás azonban jellegtelen, komor, olykor leromlott állapotban lévő épület, de az utazó nem válogathat. „Szerencsésnek mondhatom magam. Az elmúlt négy hónapban rengeteg koszos helyen aludtam, de komolyabb fertőzésem nem volt” – fogalmazott Kobra. A kapzsi fogadós esetéből azonban tanult: most már nem angolul kezdeményez beszélgetést, inkább az általa ismert néhány kínai kifejezéssel és mutogatással igyekszik boldogulni.

Feszültségforrás az angol beszéd

Az angolul nem tudó kínaiak egyébként Kobra megfigyelései szerint valamilyen hiányérzetük miatt frusztráltak és lekezelők. „Nagyon erős az Amerika-ellenes propaganda is, és annak, aki nem tud angolul, megmarad az érzés szépsége, hogy visszautasíthatott. Aki beszéli az angolt, nem így viselkedik: annak ez egy lehetőség a külvilágról informálódni” – vázolta az ottani helyzetet a székely fekvőbringás. Várakozással tekint előre, a vietnami határon túlra, ahová a tervek szerint hétfőre megérkezett. „Szeretnék már kiérni Kínából a legrövidebb időn belül. Sok az építkezés, a fejlődés – ilyet otthon is látok. Kevés a múlt, a hagyomány. Mindenki az olcsó, gyári öltözetben van. A megmaradt rizsföldeken gumicsizmában, tréningnadrágban, »füsskabátban« dolgoznak. Itt minden gyökértelen, nincsenek szülői, nagyszülői házak. Valószínűleg jobb nekik a fejlődés, ezt nem kritizálhatom” – vélekedett blogján Kobra. A rá váró Vietnamról jóformán semmit sem tud, csak azt, hogy ott is kommunista rendszer működik.