Film készül az idős Lisztről és szerelméről

A most készülő mozi az idős, halálhoz közeledő Liszt Ferenc és mintegy ötven évvel fiatalabb tanítványa, Nina sajátos kapcsolatát meséli el. „Tudni lehet, hogy Liszt nem vetette meg a női nemet” – mondja a rendező. „Világsztár volt már a saját korában is, körülvették a szép nők, akik nagyon fontos szerepet játszottak az életében.

De Lina Schmalhausen volt az utolsó lány, aki őt mind emberileg, mind művészileg megmozgatta. Ő a fő ihletője a mi Ninánknak, de azért ez a figura több női karakterből áll öszsze.” Az idős zeneszerzőt Jordán Tamás alakítja, a tanítványát pedig Sárközi-Nagy Ilona, a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának tagja. A színésznő úgy nyilatkozott, Nina figurájának a rajongó szerelem a legfőbb vonása, „ő Liszt házvezetőnője, mindenese, mindent megtesz érte, amit csak egy nő megtehet” – mondja a színésznő. A forgatás ezekben a napokban a Budakeszi úton, az Ybl-villában zajlik, ahol Liszt budapesti lakását rendezték be három helyiségben.

Jordán Tamás, aki a hitelesség érdekében vállig érő ősz parókát és két jókora bibircsókot kapott a fejére, azt mondja, „hihetetlenül jól érzem magam, hogy filmben szerepelhetek. Régen sokat filmeztem, mostanában értelemszerűen nem, hiszen alig készül film, úgyhogy nagy dolog ez a felkérés.” Bár az Utolsó rapszódia elsősorban tévéfilmnek készül, Gyöngyössy Bence hangsúlyozza, hogy „kezdettől fogva szerettünk volna elszakadni attól a tévéjátékos stílustól, amihez a magyar néző hozzá van szokva, és amilyenek az elmúlt húsz–harminc évben készültek. Ez a film képileg sokkal közelebb áll a játékfilmekhez, hiszen nem egy épített díszletben forgatunk, hanem eredeti helyszíneken, igyekszünk minél több külsőt felvenni, és egy dinamikus filmet csinálni olyan fényekkel, kameramozgásokkal, amiket ma elvár a közönség”. Szerinte „a fiatal női célközönség erre a filmre abszolút vevő lesz, mert egy átélhető szerelmi történet, és mert szép. Szépek a ruhák, szép a látvány, jó nézni”. Jordán Tamás úgy véli, „az, hogy Lisztről készül egy film a születése kétszáz éves évfordulójára, nemcsak hogy teljesen természetes, hanem nagyon nagy baj is lenne, ha nem így történne”. Gyöngyössy hozzátette, hogy „aki szigorúan a történelmi tényeket keresi, és nagyítóval végignézi, hogy minden úgy volt-e a valóságban, mint a filmben, biztos fog benne találni hibát, de én ezt vállalom, mert a lényeg, hogy Liszt személyiségét és a kort közelebb vigyük a nézőkhöz. Úgy gondolom, ez a film érzelmileg ugyanúgy megfog majd egy huszonévest, mint egy idősebbet”.