Felhőkbe burkolózott Erdély

Egy nagyobb túra előtt napokig zajlik a tippelgetés, hogy milyen időjárás lesz a gyaloglós napokon, mert nem mindegy, hogy esőben, szélben vagy éppen kellemes őszi napsütésben kell megtenni a 60 kilométeres távot. Az időjárás azonban mintha előre készült volna az Egyeskő 60 elnevezésű teljesítménytúrára: a Keleti-Kárpátok főgerincén esőt, didergető hideget, majd napsütést és meleget is adott.

Indulás ködben, esőben

Pénteken este Csíkmenaságban várták a túrázókat a szervezők: a Csíkmenasági Közösségmegtartó Egyesület (MEGY) és a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) tagjai, akik a természetjárás, teljesítménytúrázás népszerűsítése érdekében és a Csíki-havasok, valamint a Nagyhagymás megismerésének céljából szervezik ezt a túrát. Magyarországról és Erdély-szerte mindenhonnan érkeztek a résztvevők, összesen 119-en, hogy legyalogolják a 60 kilométert.

A fogadtatás minden évben kellemes, baráti kézfogással üdvözölnek a helyiek. Amikor mindenki megérkezett, akkor a tavalyi túrán készült felvételekből egy félórás filmet vetítettek ráhangolódásként. A vetítés után a helyi kocsmában folytatódott az ismerkedés, ahol annyira emelkedetté vált a hangulat, hogy táncra perdültek a résztvevők. Emiatt aztán a másnapi, ötórai felkelés nem ment könnyen.

És a hír, hogy bizony kint esik az eső, lesújtóan hatott a gyalogolni vágyókra. De aztán gyors pakolás és kávézás után mégis mindenki bejelentkezett, hogy elinduljon a hajnali sötétségben, amit az eső még szomorkásabbá tett. Ebben az évben újítottak az útvonalon a szervezők: idén Csíkmenaságból Tomotok fele haladva mentünk ki a gerincre, hivatásszerűen taposva a sárt.

A fejlámpák nyújtotta fények jelentették ebben a korai órában a biztonság érzetét. Aztán lassan pirkadni kezdett, azonban a köd csak időnként engedte láttatni a gyönyörű, fenyőkkel borított oldalakat. A rossz idő a Szellő-tetőn csúcsosodott, ahol az eső mellé még csontig hatoló hideg szél is társult, emiatt itt sem pihentünk.

Nem a versenyszerűség volt a cél

Szerencsére az eső lassan elállt, a köd felszállt, és a látvány kárpótolt minden korábbi nehézségért, a Gyimesi-hágónál már egészen kellemes volt az idő. Örömmel töltött el a feltételezés, hogy a hátralévő legszebb 20 kilométeres szakaszt szép időben fogjuk legyalogolni. És ez így is volt. Sűrűn kattogtak a fényképezőgépek.

Csak az a néhány kapaszkodó lett volna egy picit enyhébb… De ezek nem változnak, mint ahogy az sem, hogy 40 kilométer megtétele után a szervezők egy ínycsiklandozó bográcsossal várnak, amiből az éhesebbek repetázhatnak is. Ezután ki sátorban, ki szénapadláson, néhányan pedig szalmazsákos dunyhákon pihenhettek le. Hogy mégsem fogyott el minden energia, jelezte, hogy tábortűz melletti énekléssel zárult a szombat este. Szombat hajnalban még csillagos volt az égbolt, amikor már ébredezett a társaság.

A jókedv, hogy bizony a vasárnapra maradt 20 kilométeres szakaszt feltehetően napsütésben tesszük meg, a társaságnak új erőt adott. A lendületes indulást csak az szakította meg, hogy időnként megcsodáltuk az ébredező természet harmattól, napsütéstől csillogó látványát. A Naskalatra felérve azonban újra köd és kemény szél fogadott, sietni kellett innen, hogy leereszkedve a Terkő-nyeregbe, szélcsendesebb helyeken haladjunk.

Hamarosan azonban újabb emelkedő következett, a Terkőre, illetve az Ecsém tetején vezetett a túraútvonal, ahonnan meg lehetett csodálni a felhőkbe burkolózott Erdélyt. Innen már csak ereszkedni kellett, mígnem felbukkant előttünk az Egyeskő. Megkerülve a sziklát, megérkeztünk célunkhoz, az egyeskői menedékházhoz, ahol tapssal, mézes teával és zsíros kenyérrel fogadták a túrázókat.

A délutáni napsütésben kiosztották a rovásírásos emléklapokat, melyen feltüntették azt is, hogy kinek mennyi idő alatt sikerült megtennie a 60 kilométert. Itt azonban nem díjazták az elsőket, hiszen mint az egyik szervező, Szőcs László elmondta, nem a versenyszerűség a célja a túrának, melyet idén a Hargita Megyei Tanács és a Communitas Alapítvány támogatott.