Egyre erősödő székely lovas hagyományok

“Nyolc év alatt a rendezvény a Gyergyói Lovas Napokból Székelyföldi Lovas Ünneppé nőtte ki magát. Úgy gondolom, Gyergyószentmiklós önkormányzata jó lóra tett, amikor felkarolta a rendezvényt és lehetőségéhez mérten segítette. Büszkén állíthatom, hogy ezt a varázslatot mi, gyergyóiak tettük” – fogalmazott Nagy Zoltán alpolgármester. Sepsiszengyörgy alpolgármestere, Sztakics Éva képviselte Háromszéket, Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsa elnökének üzenetét is tolmácsolva.

A népmeséket idézte, melyekben a ló természetfeletti erőre tesz szert, szárnyakat kap, hogy az embert vágyai felé röpítse. “Hetven év tudományos mezőgazdasága próbálta ezt a kapcsolatot megszakítani, sikertelenül. Ma újra felértékelődik a ló és az ember kapcsolata” – fejtette ki, üdvözölve a Székelyföld-szerte gombamód szaporodó lovas iskolákat, hagyományőrző egyesületeket. A ló és ember mai kapcsolatáról beszélt Szabó Árpád, Maros megye tanácsának alelnöke is, hozzáfűzve, az idei Székelyföldi Lovas Ünnep erősíti a ló iránti szeretetet, és a lovas hagyományok megőrzése iránti felelősséget.

“Mert lóvá tesz az ember, de emberré tesz a ló” –idézte Jókai szavait Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke, arról is szólva, mi mindenre használható a ló. “Sok mindent lehet Székelyföldön tenni, és ennek ellenkezőjére csak a tökéletlenség lehet mentség” – világított rá az ünnepség példájával Borboly Csaba elnök, aki kalapot emelt a szervezők, a támogatók, a közönség előtt.

“Emelem a kalapomat Mezei János polgármester előtt is, hisz sokadik éve együtt szervezünk, dolgozunk, bár különböző pártok színeiben nyertünk mandátumot. Együtt dolgozunk, mert az összefogás mindennél fontosabb. És emelem a kalapomat a lovasok előtt, mert hisznek abban, hogy akár hagyományőrzőkként, versenyzőkként vagy oktatókként dolgoznak, Székelyföldön lehet erős lovas élet” – monta Borboly.

Az ünnepen nagy sikert aratott Pászka Lehel és Kodolányi Réka lovas íjász bemutatója. Nem először láthatta a közönség a gyergyószentmiklósi lovas pályán a világrekorder Pászka Lehelt, aki kantár és nyereg nélkül ülte meg vágtázó lovát, és lovaglás közben 15 céltáblát talált el nyíllal, világrekordot állítva fel.

“Bölcs Leó bizánci császár azt mondta a magyarokról, hogy két dologban felülmúlhatatlanok, a lóról való visszafelé nyilazásban és a parancsok gyors és pontos végrehajtásában. Ha megértenénk a mai világban, hogy amit meg kell tennünk, az gyors és precíz legyen, akkor már nyertünk” – mondta a világrekorder. Úgy fogalmazott, a lovas harcászat ennél is többet jelent. “Ennek köszönhetően maradt meg a magyarság a Kárpát-medencében, mert, amíg a lőfegyverek megjelentek, az íj volt a legveszélyesebb és legpontosabb fegyver. Erről nem szabad megfeledkeznünk. Nagyon sokan kellene hogy lovagoljanak, íjazzanak, a ma már sportágnak nevezett tevékenységet megismerjék” – fogalmazott Pászka Lehel.

Mint kifejtette, a lovas sportág kívülről szép, de nehéz, legkevesebb öt év kell a lovas íjászathoz, mert külön meg kell tanulni lovagolni, ki kell alakítani a lóval a kapcsolatot, íjazni is külön meg kell tanulni, ami sok időt és energiát emészt fel, majd a kettőt kell ötvözni. “És ez nem hasonlítható össze a motorsporttal, mert ha végeztünk, nem állíthatjuk be a gépet a garázsba. A ló minden év minden napján, minden órában figyelmet követel. Rabjai vagyunk” – fogalmazott a világrekorder lovas íjász.